A robbanóanyagok begyújtásához használt gyutacsok lángra, hőre, ütésre, elektromos szikrára, vagy dörzsölésre robbannak, és viszonylag kevés kell belőlük. A mérgező higany-fulminát gyutacsként 1683 óta ismert, és csak 1907-ben sikerült ólomtartalmú vegyületre cserélni.

A nagyenergiájú anyagokkal foglalkozó kutatók régóta próbálkoznak a mérgező higany és ólom kiváltásával, mert környezetszennyező és az embereknek is árt. A bányászok és a lőtéri dolgozók vérében az átlagosnál magasabb az ólomtartalom, ami nem csoda, hisz az amerikai hadsereg gyutacsként évi fél tonna ólmot puffogtat el. Az új anyagok nem tartalmaznak ólmot, hanem negatív töltésű fémrészecskékből vizes oldatban előállított komplex vegyületek.

Jó gyutacsot nem könnyű készíteni. Nem lehet fényérzékeny. Robbanástól be kell gyulladnia, de ki kell bírnia a kezelést és a szállítást, a 200 °C fokos hőmérsékletet és a hosszú ideig tartó tárolást. Környezetvédelmi szempontok miatt nem tartalmazhat mérgeket, mint az ólom, higany, ezüst, bárium, antimon vagy a pajzsmirigy-problémákat okozó perklorát.

Az ólomtartalmú gyutacsokkal ellentétben az új, szervetlen gyutacsok por, kristályok. vagy vegyület formában egyaránt biztonságosan gyárthatók. Megfelelnek az ütési, dörzsölési és szikra teszteknek, azaz csak meghatározott erősségű láng, hőmérséklet, ütés, elektromos szikra vagy dörzsölés hatására robbannak, és csak víz, só és egyéb ártalmatlan anyag marad utánuk.

A Los Alamos-i laboratóriumban - ahol ezen anyagokat most kidolgozták - a szintetikus robbanószer-kutató részleget 30 éve vezeti Michael Coburn, aki elmondta: a hadseregben a robbanóanyagok minősítése és rendszeresítése évekig tartó aprólékos eljárás, de előbb utóbb elterjednek majd az új, környezetbarát gyutacsok is - írta a Discovery News című honlap.
(MTI)