Mégis, a szavazóhelyiségek megnyitásától kezdve érezni lehetett valamilyen, korábban nem tapasztalt gyanakvást, feszült készenlétet. Nem annyira a szavazó polgárok, mint inkább a pártaktivisták, a szavazatszedő bizottságokba delegált megbízottak részéről. Gyanúsnak tűnt minden jelzés, amelyben valahová mozgóurnát kértek. Gyanúsnak tűnt minden gépkocsi, amely külterületről hozott be szavazókat, akikről sejteni lehetett, hogy maguktól tán nem szánták volna rá magukat a részvételre. És persze voltak esetek, amikor alapos okkal lehetett feltételezni a törvénysértés szándékát - amikor már negyedszer fordult ugyanaz a gépkocsi.

Valószínűleg mindenki abból indult ki, hogy nagyon szoros eredmény lesz, minden szavazat számíthat. Megvoltak ennek az előzményei a kampányban - a riválisok előre csalási szándékkal vádolták egymást: vagy azért, mert komolyan gondolták, hogy csalni akar az ellenfél, vagy azért, hogy előre magyarázatot keressenek esetleges vereségükre. Nyilvánvaló hazugságokkal teli kampánykiadványok, fenyegetések, listák alapozták meg a kampány stílusát. Nem győztem csodálkozni azon a fölpörgetett hangulaton, amelyben emberek úgy hitték, jelentősége van minden egyes letépett, árokba dobott, vagy éppen a kampánycsend éjszakáján újraragasztott plakátnak. Vagy azon, hogyan próbál ravaszkodni a Hír Tv vagy a Magyar Nemzet, hogy a kampánycsend idején alig burkoltan kampányoló anyagokat közöltek - mintha nem a becsület, hanem a világtörténelem iránya múlna ezen.

Amikor délután öt óra felé ismét meglódult a szavazók száma, és fél hatra túlhaladta a 60 százalékot, még körbetelefonáltam politikus ismerőseimet. A fideszesek azt mondták, az MSZP mozgósít, a szocialisták, hogy a Fidesznél kimentek az SMS-esek. Több választókerületben jelezték: hétfőn döntik el, tesznek-e bejelentést a választási bizottságnál - még benne lesznek a törvényes 24 órában. Hogy tényleg tesznek-e, az nyilván majd az eredménytől függ.

A gyanakvó várakozást azonban inkább a felszín alól lehetett érezni. Aki nem dolgozott, hanem csak szavazott ezen a napfényes, szép tavaszi napon, az keveset érzékelt a lappangó feszültségből. Urnazárás előtt, amikor még mindenki reménykedett, hogy az ő választottjai jól szerepeltek, a többség mégiscsak a demokrácia ünnepének érezte a választás napját.