A jobboldal például új technikát vetett be, a betöréssel kombinált adatlopást. Olykor csupán információkat töltöttek le a szocialisták számítógépeiről, máskor a számítógépeket is magukkal vitték. Némelyik jelölt az elvárhatónál betegesebben vonzódott a hatalomhoz, és nagy buzgalmában fénymásolt hamisítványokkal egészítette ki csekély számú ajánlószelvényét. Cédulagyűjtés közben több fideszest is bántalmaztak, az egyik szabad demokrata szimpatizánst pedig nemes egyszerűséggel szájon lőtték gázpisztollyal. Még örülhetünk, hogy emberhalál nem történt.

A szélsőjobb ezúttal többé-kevésbé hanyagolta a zsidózást, hatásosabbnak vélte, ha pedofiloknak bélyegzi a liberálisokat. A Fidesz és az MDF külön meccse legalább annyira méltatlan eszközökkel zajlott, mint a közröhejbe torkolló ígérgetési verseny a két nagy párt között. A kampány költségei első ránézésre is jócskán meghaladták a törvényben előírt összegeket. A ki tudja, honnan előteremtett százmilliók láttán kétségünk támad: teljesül-e az a rendszerváltáskor tett, s mára a feledés homályába veszett ígéret, hogy a demokrácia működtetése nem kerülhet többe, mint amennyibe a pártállamé. Szóval, nem lehet mondani, hogy a politikai elit kitűnőre vizsgázott volna az utóbbi hónapokban, a közhangulat azonban nagyot változott. Az emberek, úgy látszik, egyre kevésbé hajlandók pusztítani agysejtjeiket a pártszónokok szövegeivel. Az elkötelezett párthívekből verbuválódott segédcsapatok továbbra is harcban állnak, de a többség mintha kezdene rájönni arra, hogy nincs az a politikus, aki fontosabb lenne a családta-goknál, a barátoknál. Nem a közügyek iránti közömbösségről van szó, inkább a mértéktartó bölcsesség kialakulásáról. Annak az egyszerű ténynek a felismeréséről, hogy a többpártrendszer egyik lényegi sajátossága éppen az, hogy a rendszert több párt alkotja.

Valószínűleg a közhangulat változása is szerepet játszott abban, hogy a jobboldal a mostani kampányban már nem próbálta meg igaz magyarokra és hazafiatlan bitangokra felosztani a társadalmat. Orbán Viktor még azt a kijelentést is kipréselte magából, hogy a szocialista és a liberális érzelmű honpolgárokat ugyanúgy magyaroknak tekinti, mint a jobboldal támogatóit. Amikor pedig Gyurcsány Ferenc szellemi dózert indított a Fidesz ellen, akkor világossá tette, hogy nem a párt szavazóit, hanem politikusait támadja.

Attól még távol vagyunk, hogy kulturált, egymást tisztelő pártok versengése jellemezze a kampányt, de van okunk reménykedni.