- A legutóbbi választási kampányban, 2002 tavaszán már SMS-ek tömkelegét kaptuk és küldtük. A mobiltelefonok és az internet segítségével főleg a fiatalabb korosztályokat lehet elérni. Ők viszont azok, akik a legkevésbé szeretnek elmenni szavazni. Mit ér akkor az egész?

- A fiatalok politikai részvétele, érdeklődése a fejlettebb országokban is alacsonyabb. A 2001-es brit kampányban is úgy gondolták a pártok, hogy az új technikákkal könnyebben lehet majd elérni a fiatalokat. Nem így történt. 2002-ben nálunk elég sikeresen lehetett mozgósítani SMS-ek révén az embereket a két forduló között. De nem tudjuk, hogy mennyire volt ez felülről, vagyis a pártok részéről jövő kezdeményezés, és mennyire jött a választók oldaláról. Valószínű inkább, hogy a kettőnek valamilyen egyvelege jött létre. Lehet az is, hogy az első SMS-ek nyomán szerveződött tüntetések még "alulról" jött kezdeményezések voltak, és később mások is ráéreztek ennek az ízére. A mobiltelefonoknak nálunk először a 2002-es választásokon volt óriási jelentőségük, majd jött az önkormányzati választás, a népszavazás és végül 2004-ben az EU-választás. Az utóbbi három alkalommal egyszer sem tűnt úgy, hogy az új kommunikációs technikáknak túl nagy jelentőségük lett volna.

- Vidéken lehet nagyobb szerepük az sms-eknek, vagy ott, ahol jobban el vagyunk zárva egymástól?

- Nehéz ezt megmondani. Ma már milliószámra használnak az emberek mobilt, és a választások idején is nehéz nyomon követni az SMS-forgalmat. Minden új kommunikációs eszköz iránt óriási a várakozás: "Majd ez eldönti a választásokat". Aztán kiderül, hogy szó sincs róla.

- Olyan ez, mint a tévévitákhoz fűzött remények?

- Jó a példa. Olaszországban nyomon követhettem a Berlusconi-Prodi-vitát. A műsort egy nagy csarnokban néztem, és azt is figyeltem, hogyan reagálnak az emberek. Szó sem volt feszült odaadásról: a nézők tracscsoltak, iszogattak, kommentáltak, bekiabáltak, de különösebb elmélyülést nem láttam az arcukon. Mindig hatalmas várakozás övezi a technika vívmányait, majd a valóság rendszerint mást mutat, és jön a kiábrándulás. Furcsa együttállásra van szükség ahhoz, hogy például az SMS-ek hatni tudjanak.

- Valaminek "lennie kell a levegőben"?

- Pontosan. 2002-ben a két forduló között például nagyon hiszterizált volt az ország, és így az SMS-eknek is nagyobb volt a hatásuk.

- Ma már fásultabbak is lehetünk ezekkel szemben, hiszen, naponta zúdulnak ránk az SMS-ek.

- Lehet. 2002-ben ezerféle módon keringtek a különböző információk. Az pedig kifürkészhetetlen, hogy az emberek mikor és melyikre "vevők". Szerintem senki nem szeret túlzottan kiélezett politikai hangulatban élni. Lehet, hogy most az emberek mintha jobban meg akarnák magukat kímélni a sokkoló híresztelésektől. Lehet, hogy az egész SMS-őrület most elmarad, és talán a célegyenesben, a következő két hétben nő meg az üzenetek száma.

- Egy neves szociálpszichológus azt mondta, hogy az eredmények az interneten dőlnek el: blogokat írunk, SMS-ben mozgósítunk stb.

- A Berlusconi-Prodi-vita arra is jó példa volt, hogy nem érdemes egyetlen kommunikációs technikára összpontosítani. Nem úgy zajlik az üzenetek befogadása, hogy otthon ülök egyedül, nézem a tévét vagy hallgatom a rádiót és kapom az SMS-eket. Az olasz vita utáni lapkommentárok sem változtatták meg alapvetően az emberek véleményét a két politikusról. Az emberek nem hatódnak meg, sőt taszíthatja őket, ha politikusok bombázzák őket SMS-ekkel. A mobiltelefon ugyanis nagyjából még a privátszféra része. Zavaró, ha ezt megsértik. "Honnan tudta meg a számomat?" Más, ha a barátom küld üzenetet, hogy vegyek részt ezen vagy azon a nagygyűlésen. Ami pedig a blogírást illeti, nos, az komoly műfaj, naponta kell csinálni, nem lehet csak a kampány idejére bedobni.

Dányi Endre