Az utóbbi hónapokban visszatérő téma volt az Irán elleni katonai akció terve. Most két tekintélyes amerikai sajtóorgánum szentelt cikket a lehetőségnek. A New Yorker magazin és a Washington Post egybevágó értesülései szerint az amerikai légierő szakértői gőzerővel dolgoznak a lehetséges célpontok listáján. A New Yorker cikkét Seymour Hersh jegyzi, aki 1970-ben a My Lai-i vérengzés leleplezéséért Pulitzer-díjat kapott, és ő robbantotta ki az Abu Graib börtönnel kapcsolatos botrányt is. A Pentagonban kiváló kapcsolatokkal rendelkező riporter meg nem nevezett aktív és már nyugállományban lévő védelmi és titkosszolgálati forrásokra hivatkozva tudni véli, hogy George W. Bush mandátumának lejárta előtt mindenképpen meg akarja dönteni a jelenlegi teheráni vezetést. A Fehér Ház szóvivője megerősítette, hogy az Egyesült Államok diplomáciai megoldáson dolgozik - ám hozzátette a szokásos fordulatot, miszerint minden lehetőség nyitva van, és a katonai tervekről nem nyilatkoznak.

A két cikkből kirajzolódó helyzet: a Pentagon katonai tervezői ellenzik a támadást, mert az erők nagy része Irakban és Afganisztánban van lekötve, s a csapatok ki lennének téve egy esetleges iráni ellencsapásnak. A közelmúltban azonban Washingtonban járt egy izraeli küldöttség, amely azt próbálta sulykolni, hogy Irán még az idén technológiai áttörést érhet el, és sokkal közelebb jár az atombombához, mint amit a CIA elemzői eddig feltételeztek. A légierő tervezői két lehetőséggel számolnak. Az egyik a korlátozott csapás, amely együtt járna egy nagyobb támadással való fenyegetéssel, amennyiben Irán megpróbálna válaszolni. A fő célpont a natanzi urándúsító vagy az iszfaháni urániumátalakító lehet. Az előbbit komoly, korszerű légvédelmi gyűrű veszi körül, ráadásul a két kétméteres betonfödémmel és közte homok-, illetve sziklaréteggel védett épület részben a föld alatt van. Az utóbbi a felszínen áll, és csak mérsékelt védelmet élvez, ám kérdés, hogy megsemmisítése menyiben vetné vissza a nukleáris programot. Szakértők szerint a natanzi létesítmény biztos elpusztításához a föld felszíne alatt húsz-harminc méterrel robbanó, mélységi nukleáris töltetre lehet szükség - az atomcsapás esetére azonban állítólag több magas rangú katonai vezető kilátásba helyezte a lemondását.

A néhány hétig is eltartó, átfogó légi háború terve, ha lehet, még több kockázatot rejt. Mintegy 400 célpontot kellene megsemmisíteni, elsőként a légvédelmi egységeket, a radarokat és tizennégy jól védett és álcázott repülőteret. Ehhez kommandósakciókra is szükség lenne. A támadás kitérne a kormány és a titkosszolgálat egyes épületeire, közben fokozott védelmet kapna Izrael, az Irakban lévő amerikai kontingens és az öböl térségének polgári hajóforgalma. Mindkét terv abból indul ki, hogy az iráni lakosság a támadás hatására elfordulna Ahmadinezsadtól, és megdöntené a rezsimet. Politikai elemzők szerint azonban ennek pont az ellenkezője várható, az irániak és általában az iszlám hívők világszerte hevesen reagálnának, és az Egyesült Államok még jobban elszigetelődne. A két cikk ugyanakkor egyetért abban, hogy amerikai robotrepülőgépek és kommandók már Iránban vizsgálják a lehetséges célpontokat.

Iráni asszonyok az Egyesült Államok ellen