Két és fél éve George W. Bush elnök azt mondta: ha van, aki a kormányban híreket szivárogtat, szeretné tudni, ki az. Most már tudjuk, hogy ehhez elég a tükörbe néznie - mondta John Kerry szenátor. A 2004-ben vesztes demokrata párti elnökjelölt dühe indokolt, a Fehér Ház éppen a választási kampány miatt próbálta meg ellehetetleníteni az iraki háború hivatalos indokát kétségbe vonókat. Mint most kiderült, Bush 2003 nyarán személyesen hatalmazta fel stábjának tagjait, hogy bizalmas hírszerzési értesülések kiszivárogtatásával érjék el a kormányzatnak kedvező cikkek megjelenését.

Az állítást Dick Cheney alelnök volt kabinetfőnöke, Lewis "Scooter" Libby vallomása tartalmazza. A hatóság félrevezetése és hazugság miatt vád alatt álló Libbynek Cheney alelnök mondta, hogy az elnök feljogosította a Nemzeti Hírszerzési Összegzés (National Intelligence Estimate) című, szigorúan titkos dokumentum egyes részleteinek kiszivárogtatására. Ezt követően Libby előbb a The New York Times riporterének, Judith Millernek, majd több más újságírónak beszélt arról, hogy Irak Nigerben próbált meg az atombombához szükséges urániumot vásárolni, és azt ezt cáfoló Joseph Wilson nagykövet nigeri tényfeltáró útját nem a CIA, csupán a CIA-nál dolgozó felesége, Valerie Plame hagyta jóvá. A hírszerzési dokumentumban lévő állításokkal mellesleg a CIA nem értett egyet, azok kizárólag a Pentagonhoz tartozó katonai hírszerzés, a DIA "értesüléseire" épültek. A nigeri uránbeszerzéssel vagy az iraki tömegpusztítófegyver-programmal kapcsolatos részeket a mai napig nem sikerült tényekkel alátámasztani.

A jogi szakértők egyetértenek abban, hogy az elnök nem követett el bűncselekményt, mivel maga az a tény, hogy engedélyezte a titkok kiszivárogtatását, egyben a titkosság feloldását is jelenti. A Libby vallomását összefoglaló ügyészi jelentés erre külön kitér, mint ahogy arra is, hogy Bush engedélye nem vonatkozott a fedésben dolgozó Valerie Plame nevének kiadására. Más kérdés azonban a politikai felelősség. A Fehér Ház a vizsgálat kezdete óta egyetlenegyszer sem érzékeltette, hogy hivatalos helyről hagyták volna jóvá az államtitkok kiadását. Sőt, Scott McClellan elnöki szóvivő Cheneyvel, Libbyvel és Karl Rove-val, a Fehér Ház helyettes stábfőnökével folytatott beszélgetéseire hivatkozva azt állította, hogy neki mindhárman tagadták a szerepüket.

Mint most kiderült, a botrány kirobbanásakor Libby tudta, hogy baj van: utólag kétségbeesetten kért írásos igazolást arról, hogy nem partizánkodott, ám hiába. Judith Miller nem volt hajlandó kiadni forrását, és ezért több hónapig börtönben is ült. Mások azonban nem voltak ennyire hősiesek, és vallomásuk alapján vádat emeltek Libby ellen. Nem is a kiszivárogtatás miatt, hanem azért, mert az első meghallgatásai során nem mondott igazat.

Korábban Bush elnök határozottan bírálta a kiszivárogtatásokat. A konkrét ügyben azt mondta, tudni akarja, ki volt a tettes, és ha az illető bűncselekményt követett el, börtönben a helye. Ettől a kijelentéstől nagyon nehéz lesz visszatáncolni, márpedig Libbyn kívül Rove, sőt Cheney alelnök feje felett is sötét fellegek gyülekeznek. Az ügyész Busht és Cheneyt is meghallgatta, ám az elhangzottakból semmi sem került nyilvánosságra. Eddig úgy tűnik, hogy a történet szereplői közül Patrick Fitzgerald ügyész tudja a legjobban megőrizni a titkokat.