A Népszabadság ezen az alapon választ. Tehát előbb keres.

A Fidesszel így nehéz dolgunk van. A párt elnöke elzárkózik e laptól és olvasóitól. A többi vezetője és szellemi kísérőik inkább csak tartózkodóak. Ez azonban még nem akadályozhatná meg azt, hogy értékvilágukban biztosan tájékozódjunk. Nagyobb nehézség, hogy a párt (szövetség) kontúrjai elmosódottakká váltak. Orbán Viktor bizonytalansága a tévévitákban e tekintetben lehet ok, lehet következmény. Azt azonban észre lehet venni, hogy az egykor liberális, majd jobboldali párt mára meghatározhatatlan politikai pozícióba került. Pontosabban: aki képes azonosítani a párt új vezető embereinek, Mikola Istvánnak, Schmitt Pálnak, Wittner Máriának vagy akár Semjén Zsoltnak politikai életművét, s ezeket még össze is tudja illeszteni, nos, az állíthatja magáról, hogy tudja, milyen a mai Fidesz. Ezt mi nem mernénk magunkról kijelenteni. Önmeghatározásának azzal a mozzanatával pedig, hogy se nem jobb, se nem bal, hanem magyar szolidaritás, nem az a bajunk, hogy a MIÉP jelmondatait idézi, hanem az, hogy tán csak annyit jelent, amennyit a négy évvel ezelőtti kokárdázás, vagyis az eltérő programok kiutasítását a nemzeti politikai közösségből. A magyar szolidaritás minden más vonatkozásban egyszerűen állami tulajdonlást, irányítást jelent, amelynek a tartalma mindig is kétséges, politikai lényege pedig minden, csak nem polgári.

Értékeket keresve elmosódott körvonalakkal van dolgunk, mert bármely pontot rögzítenénk, azt találjuk, hogy az ellenkezője is igaz lehet. Óriástámogatás szegénynek, gazdagnak - együtt nem lehet igaz, mert mennyei beavatkozás nélkül csak egymás rovására kedvezményezhetők a különféle rétegek. Tény: a Medgyessy-kormány kétszer száz napján próbáltunk hinni az ellenkező csodában, de már látszik, előbb-utóbb fizetni kell. A Fidesz most azt ígéri, hogy nem, és az egyébként is szegényes államkincstárból újabb társzekereket rakna tele csillogó arannyal.

Ha tehát a Fideszt belülről összetartó erőt keressük, ne tegyük. Nem belül, hanem fölül van, és Orbán Viktornak hívják. Egyébként pedig a magyar kistulajdon pártját találjuk, egy modernizált kisgazdapártot. De azt már láttuk elenyészni.

Az MSZP 2004-es belső fordulata után vált nem elsősorban a másik oldallal szemben megfogalmazható karakterű ellenféllé. Igaz, a Gyurcsány Ferenc nevével fémjelzett változás mindjárt a hatalomból jelezhette lépésirányait. Programjáról, ha valaki kevéssé fogékony arra, hogy hol létesül szennyvíztisztító, annyi azért kiderül, hogy nyitna. A közlekedéstől az oktatáson át a gazdaságig mindent az európai folyamatokhoz való fenntartás nélküli csatlakozás elszántsága hat át. Az ebben kedvezményezett felső középosztálytól eközben a belső erőforrásokat lefelé csoportosítja át. Ha azokat a gondolatokat keressük, amelyek az MSZP programját szervezik, könnyen tájékozódhatunk. Ezekkel találunk sok azonosulásra alkalmas mozzanatot.

Nem egyszerű politikai értékválasztásról van szó. Ezt bizonyíthatja, hogy az SZDSZ adócsökkentő, államzsugorító és piacbarát - polgári - politikájával ma csak a szocialisták mellett találhat magának helyet. A mentális nyitottság, a felelőtlenség elutasítása most megítélésünk szerint egymás mellett jelöli ki e két párt helyét.

Az MDF az utolsó pillanatban megpróbálta elfoglalni a jobboldali értékvilág Fidesz által elhagyott romjait, talán későn - az igyekezet látszik, az érkezésre való képesség kevésbé.

Ha összegzésként szeretnénk megmutatni, mi is áll a magunk értékválasztása mögött, ezt még ma is inkább az orvostudomány, mint a politikai bölcselet világának segítségével tehetjük, a hippokratészi esküt felidézve: nil nocere. Magyarul: nem ártani. Élő embereken ne kísérletezzünk. E tekintetben nagyobb valószínűséggel számíthatunk a jelenlegi koalícióra, mint kihívójára. Ám, ha valaki hiszi, de legalábbis kívánja mindazt, amit mi csodának tartunk, tegye meg ezzel ellentétes tétjét.