A kormányfőnek jelölt Han Mjong Szuk asszony a hetvenes években részt vett a jobboldali katonai diktatúra elleni demokratikus tömegmozgalomban, s emiatt két évet töltött börtönben.

A politikusnő miniszterelnöki jelölésének nagyon fontos üzenete van: a hagyományos koreai konfuciánus családmodell visszavonhatatlanul változásnak indult. Az iskolák elvégzése után átmenetileg munkába álló, de a férjhez menetelt követően már csak háztartásbeliként tevékenykedő nők aránya még meghatározó ugyan, de az elmúlt évek során hatalmas változások kezdődtek. A gyengébbik nem képviselői azokban a pozíciókban is megjelentek, amiket a hagyományok szerint csak férfiak töltöttek be.

A gyengébbik nem előtérbe kerülése az 1998 óta már második ciklusát töltő balközép kormányoldalhoz kötődik. Han Mjong Szukot még Kim De Dzsung elnök invitálta a nagypolitikába, majd 2001-ben az újonnan létrehozott női esélyegyenlőségi tárca vezetését bízta rá. A Nobel-békedíjas államfő örökét elfoglaló Ro Mu Hjon elnök pedig Han Mjong Szukot jelölte miniszterelnöknek.

Han Mjong Szuk beiktatásának fő ellenzője a jobboldali katonai diktatúra örökösének számító konzervatív ellenzék. A női miniszterelnök hivatalba lépése ugyanis egyfajta korszakhatár lenne, ami kétségkívül a kormányoldal támogatottságát növelné. Ráadásul Han Mjong Szuk nincs is egyedül, hisz a kormányoldalhoz még egy politikusnő tartozik, aki hónapok óta vezeti a népszerűségi listákat. Kang Güm Sil néhány évvel ezelőtt üde színfoltként robbant be a dél-koreai politikába, s igazságügy-miniszterként azzal vívta ki az emberek tiszteletét, hogy személyesen vállalt felelősséget korábbi férje zavaros pénzügyeiért és adósságaiért.

A kihívásra az ellenzéknek is megvan a válasza, méghozzá maga a párt elnöknője. Pak Gün He nem más, mint a katonai diktatúra első számú vezetőjének a lánya. A politikusnő nem tudott kinőni Pak Csong Hi tábornok árnyékából: mivel édesanyja 1974-ben észak-koreai merénylet áldozatául esett, évekig szimbolikus first ladyként szerepelt apja mellett, így sokak számára ma is egyet jelent a korszakra jellemző belpolitikai stabilitással és gazdasági fejlődéssel. A női szavazók megszólítása szempontjából ugyanakkor nem tesz jót, hogy az ellenzék második embere, a párt főtitkáraként tevékenykedő Csve Jon Hi néhány hete egy karaoke-szalonban részegen megsimogatta egy újságírónő fenekét, majd a botrány kirobbanása után azzal védekezett, hogy a hölgyet egy egyszerű pincérnőnek nézte. Ebből persze még nagyobb botrány kerekedett.

Szöul, 2006. április