A rossz takarékosság
A fokozódó és intenzívebbé váló árvizek ugyanis a folyók vízgyűjtőinek és ártereinek mesterséges átalakításából (az árterek folyómedertől való elszakítása, beépítése, az erdőirtás és túllegeltetés), valamint a klímaváltozás erősödő hatásaiból összegeződnek ennyire pusztítókká. Így az árvizes időkben szivacsként funkcionáló erdők és mocsarak nélkül a csapadék gyorsabban talál utat a folyóhoz, és egyenetlenebbé válik a vizek lefutása. Ahogy a WWF minapi közleménye is hangsúlyozza, nemcsak folyómederben, hanem vízgyűjtőben kellene gondolkozni, ami ugyanúgy nemzetközi összefogást kíván, mint a klímaváltozás hatásainak mérséklése. Ez pedig eddig is igen nyögvenyelősen zajlik, meglehetősen csekély eredményekkel.
Mi marad hát egy ország számára, amelyik amúgy is egy medence alján fekszik, ahol minden környező folyó összefut. Elsőként a fenti elveket legalább saját területén szigorúan betartani és betartatni, másfelől a környezeti és vízügyeket európai módon, prioritásként komplex módon kezelni. Ehhez pedig - a mostani vészhelyzet is aláhúzza - mindenképpen önálló szaktárcára lesz szükség a következő kormányban is - ahogy ezt felhívásában
