Csak fiatalokról
Mint ismeretes, az U17-es válogatott a múlt héten portugáliai selejtezőcsoportja élén végzett, és ezzel megszerezte a jogot az Európa-bajnoki részvételre. Váratlan, ám annál szebb eredmény: a napokban arról kezdődött vita, hogy kinek az érdeme. Dr. Mezey György, az utánpótlás-nevelés koordinálására létrehozott Bozsik-program irányítója szerint az övék, hiszen, mint mondta, "UEFA pro-licences edzők felügyelték a programot, vagyis behoztuk az európai szakemberképzési rendet, ami nagyon nagy siker". Az egykori szövetségi kapitány televíziós nyilatkozatában kissé elragadtatta magát, amikor arról beszélt, hogy "néhány szarjancsi ki akar minket takarítani a magyar futballból". Azt egyelőre nem tudni, kikre gondolt, az viszont tény, hogy a Portugáliában remekül szereplő csapat tizennyolc játékosából tizenhárom pillanatnyilag a Sándor Károly Futballakadémia neveltje, és onnan került az MTK felnőtt csapatához nemrégiben Németh Krisztián is. Közismert, hogy az agárdi székhelyű akadémia létrehozása Várszegi Gábor ötlete volt, és az anyagi hátteret a mai napig az ismert vállalkozó biztosítja, azaz nem a Bozsik-program pénzéből működik. Talán szerencsés lett volna a némileg váratlan csoportelsőség kapcsán ezt is megemlíteni, ahogyan az sem hallgatható el, hogy az U17-es válogatott szövetségi kapitánya az a Both József, aki Mezey György egyik legközelebbi munkatársa.
Ugyanakkor a kivételesen szép eredmény jó apropó arra, hogy körülnézzünk: vajon a többi csapatsportágban merre tart az utánpótlás?
A felnőtt mezőnyben rendkívül sikeres magyar kézilabdasport hat korosztályos válogatottat működtet, csapatonként két-két edző irányításával. A serdülők csupán edzőtáborozásokon vesznek részt és barátságos mérkőzéseken szerepelnek, az "idősebbek" azonban világversenyeken méretnek meg. A fiúk között az ifjúságiak legutóbb (2004-ben) tizedikként végeztek az Európa-bajnokságon, a juniorok viszont a tavalyi, hazai rendezésű vb-n bravúros teljesítménynyel bronzérmet nyertek. A lányoknál szintén az "öregebbek" az eredményesebbek: míg az ifik 2005-ben Eb-8. helyet értek el, a juniorok ugyanebben az esztendőben világbajnoki negyedik hellyel büszkélkedhettek. Sinka László főtitkár szerint "nem állunk roszszul", sőt... Mindkét felnőtt válogatottba évről évre beépülnek a legtehetségesebb fiatalok: Skaliczky László férfikeretében például nyolc-kilenc olyan kézilabdázó szerepel, aki a múlt évben még az utánpótlást erősítette.
"Sokat elárul a magyar vízilabdázás megítéléséről, hogy a tavalyi junior vb 5. helye után a fiúk a szőnyeg alatt jöttek haza" - említi Kemény Ferenc, a pólószövetség utánpótlás-igazgatója. A szakember úgy véli, a legutóbbi olimpiákon szerzett két aranyérem soha nem látott tömegeket indított el az uszodákba, ám a mennyiség gyakran elnyomja a minőséget. "Arról van szó, hogy az edzőknek kevesebb idejük jut az egyéni képességek fejlesztésére, a differenciált munkára" - magyarázza. Ebben a sportágban egyébként hagyományosan elfogadhatatlannak tartják, ha bármelyik magyar válogatott érem nélkül tér haza világversenyről, ugyanakkor győzni hosszú ideje egyik tinédzsergarnitúrának sem sikerült. Az ifjúságiak múlt évi Eb-bronza még éppen megfelelt... Kemény szerint a helyzet - mindent egybevetve - reménykeltő, mert "ma sem születnek kevésbé tehetséges gyerekek, mint korábban", továbbá, mert "újjászerveztük a teljes utánpótlás-nevelést, s most már, miként régen, ismét rendszeresen együtt gyakorolnak a különböző korosztályos csapatok".
A kosárlabda-hátország az utóbbi évtizedben két esztendeje ért el komoly sikert, amikor a Tursics Sándor vezette U18-as lányválogatott bronzérmes lett a pozsonyi Európa-bajnokságon. (A fiúknál két évtizeddel korábban konstatáltak hasonló eredményt.) Jelenleg három-három korosztályos csapat (U20, U18, U16) működik, szakemberek tájékoztatása szerint nehéz körülmények között. Az MKOSZ - amelynek működését Tursics így jellemezte: "Káosz!" - kevés segítséget ad (ha ad), a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet támogatása ugyanakkor a felszínen tartja az együtteseket. A nemzetközi szövetség az Európa-bajnoki rendszer két évvel ezelőtti átalakításakor - tíz esztendő eredményei alapján - generációnként kieséses rendszerű A csoportot (ez jelenti az Eb-döntőt), illetve B divíziót hozott létre. A három magyar lánycsapat mindegyike az A osztályba kapott besorolást, és ott "tartja is magát"; a fiúk közül az U18-as és az U16-os B szintű, míg az U20 feljutott a legjobbak közé. Ez utóbbi sikert az edzők a Tursics-féle együttes már említett bronzérmével kvázi egyenértékűnek tekintik, főként, mert kevés a műhely, kevés a pénz és "nincs elég gyerek". Olyannyira nincs, hogy több NB I/B-s klub évente jelentős pénzt fizet általános iskoláknak azért, hogy a sportággal foglalkozó diákok az egylet nevében álljanak ki bajnoki mérkőzésekre.
Ami a jégkorongot illeti: jobb időpontot nem is találhattunk volna a "felmérés" elkészítésére, tekintettel arra, hogy az ifjúságiak éppen ezekben a napokban vizsgáznak a vasárnap átadott miskolci fedett csarnokban a B csoportos világbajnokságon. Az együttes nem áll jól: kikapott a svájciaktól, majd a kazahoktól is, célját azonban - ami a bennmaradás - még elérheti. A 17-18 évesek egyébként tavaly jutottak fel a harmadosztályból a másodikba, a 19-20 esztendősek alkotta juniorok pedig szintén 2005-ben búcsúztak a B kategóriától, minek nyomán az idén a C csoport szereplői lesznek. Kovács Zoltán főtitkár mégsem kesereg, mivel "a feltételek folyamatosan javulnak, s a sportág két éve helyet kapott a biztató anyagi lehetőségeket kínáló Héraklész-programban". Úgy kalkulál, ha a legjobb csapatok a jövőben is képesek lesznek megfelelően menedzselni magukat, a színvonal semmiképpen sem romlik, "bár tény: jelenleg a felnőttek között jobban állunk, mint a hátországban."
