Mindent a győzelemért?
Szerinte: "Aki nem tesz meg mindent a Fidesz-kormány győzelme ellen, annak utóbb semmilyen erkölcsi joga sem lesz tiltakozni és sopánkodni annak következményei miatt". E szerint a Kendermag Egyesületnek aktívan kampányolnia kellene a baloldali-liberális koalíció mellett, mely "megszavazta a kábítószerek fogyasztóit sújtó szankciók enyhítését", győzelme esetén pedig "nyilván lehetőség nyílik a helyzet körültekintő és mértéktartó rendezésére". Viszont, ha a Fidesz győz, sokunkra börtön vár.
Először is szeretnék helyesbíteni: a Kendermag nem szólítja fel az embereket arra, hogy maradjanak otthon és tekerjenek. Mi a választópolgárok lelkiismeretére bízzuk, elmennek-e szavazni, és ha igen, akkor kire. Sajnos nem osztjuk ugyanis Hegyi úr lelkesedését a jelenlegi kormánykoalíció elkötelezettségét illetően a drogfogyasztók helyzetének "körültekintő és mértékadó" rendezésére. Az elmúlt négy évben a kormánynak bőven lett volna ideje, hogy bizonyítsa elszánását, de sajnos ennek vajmi kevés jelét adta: a nemzeti drogstratégia megvalósítására szánt pénzösszegeket módszeresen csökkentette, a büntetőjogszabályok módosítására történő kísérleteket pedig leblokkolta. Hegyi úr állításaival szemben nem az Alkotmánybíróság döntése állt a reformok útjában. Az ominózus AB-döntés lényegében érintetlenül hagyta az álszent eltereléses rendszert, amely egyáltalán nem volt "liberalizáció": fenntartotta a fogyasztók büntetőjogi fenyegetettségét, csak megspékelte azt egy kényszerkezeléses szisztémával. Jelenleg még mindig fogyasztók ellen irányul a kábítószerrel kapcsolatos büntetőeljárások több mint 90 százaléka! Pedig meggyőződésünk, hogy a dekriminalizáció szükségességéről megfelelő kommunikációs stratégiával igenis meg lehetne győzni a társadalmat, hiszen a szakma egy emberként állna ki mellette, hiszen majd minden családban ott lapulnak a jelenlegi rendszer áldozatai. A kormány azonban nem a helyes, hanem a számára könnyebbnek tűnő utat választotta. Nem felejtettük el, hogy Lamperth Mónika belügyminiszter regnálása alatt a rendőrség hosszú szünet után ismét diszkókban razziázott, és fiatalok pupillájának elemlámpás vegzálásával múlatta az időt. Nem felejtettük el azt sem, hogy miközben a szakmai szervezetek nagy része támogatásáról biztosította az önfeljelentőket, az igazságügy-miniszter a sajtónak azt nyilatkozta, hogy a dekriminalizáció nem egyeztethető a kormány politikájával. Mikor a polgári engedelmességi mozgalom aktivistái ellen sorra születtek az ítéletek, Mesterházy Attila politikai államtitkár arról nyilatkozott, hogy "hisz a tiltás erejében", és kormánya nem készül semmilyen "liberalizációra". Az egyesületünk fő célkitűzéseit ilyen látványosan semmibe vevő kormányzat miért számíthatna a támogatásunkra? Mit kínál nekünk ez a kormány, amiért rá kellene szavaznunk?
A szerző valószínűleg készen áll a válasszal: bár a jelenlegi kormány követett el hibákat, egy jobboldali kormány ennél még rosszabb lenne, és tovább szigorítaná a drogtörvényt. Lehet. De vajon nem szánalmas-e egy olyan kampány, melynek lényege az Orbán-mumus falra festése? Ha ezt elfogadnánk, az saját gyengeségünk, a demokrácia gyengeségének bizonysága lenne. Bibó István óta közhelynek számít, hogy demokráciát nem lehet félelemre építeni, a kisebbik rossz választásának machiavellisztikus kompromisszumsorozata pedig nem fogja előbbre vinni ezt az országot. Hegyi úr rutinos politikus ugyan, de a civil társadalom működését láthatóan nem érti. Azon mozgalmak számára, melyek emberi jogi vagy környezetvédelmi ügyekben megpróbálják felkavarni a poshadt állóvizet, ezek a kompromiszszumok egyenlők lennének a halállal.
A Kendermag Egyesületnek és a saját igazukért bátran kiálló egyéb szervezeteknek a függetlenség nem póz: ez különbözteti meg őket a politikai pártok szekerét toló álcivilektől, akik készséggel elfogadják a politikusok által kreált ellenségképeket.
Ha bármely politikai párt azt szeretné, hogy a független civilek támogassák, akkor ezt nemcsak szólamokkal, hanem konstruktív elképzelésekkel, a civilekkel való párbeszéd elősegítésével és mindenekelőtt a jogszabályokban is megnyilvánuló tettekkel kell bizonyítania.
Hegyi úr jobban tenné, ha - a jelenlegi kormánykoalíció bukása esetén - azokra a politikusokra mutogatna, akik ezt elmulasztották az elmúlt négy évben, s nem pedig a választópolgárokra.
