(A most 57 esztendős Simonyi édesapja világhírű magyar atomfizikus volt.) Tizennyolc éves kora óta él Nyugaton, az ő nevéhez fűződik a Microsoft Word szövegszerkesztő és az Excel táblázatkezelő program. Négy éve International Software néven saját céget alapított. Magánvagyonát a Forbes magazin egymilliárd dollárra becsüli, ezzel a leggazdagabb amerikaiak listáján a 346. helyet foglalja el. (A magyar származású milliárdosok közül nemcsak a 28. Soros György, hanem a repülőgép-lízingeléssel foglalkozó, 125. Steven Udvar-Hazy és üzlettársai, a 181. Louis és a 283. Leslie Gonda is megelőzi.)

Simonyit hármas cél vezeti az űrutazással. Egyrészt kíváncsi. Elismeri, hogy ez is csak a turizmus egy fajtája - ráadásul a néhány percre már megtapasztalt súlytalanságot is kellemesnek találja. Másrészt élvezi a tárgyak, készülékek megismerését, használatát, amiből tanul is. Simonyi azt nyilatkozta, hogy programfejlesztőként szeretné az űrben is megvizsgálni, miként lehet megbízhatóan működtetni a bonyolult rendszereket. Harmadik motívumként a jövőre nézve fontosnak nevezte, hogy ne csak a szakemberek utazhassanak a világűrbe, annak meghódításában az államok mellett egyének és magáncégek is kapjanak szerepet.

A szerződéskötésről annyit mondott, hogy az egyszerű volt, "csak alá kellett írni a papírt". A pontos árat nem nevezte meg, ahogy fogalmazott, tudja, hogy az oroszok másoktól húszmillió dollárt kértek. Arra a kérdésre, hogy nem túl sok-e húszmillió dollárt (csaknem négy és fél milliárd forintot) költeni egyetlen hétre, azzal felelt, hogy egyrészt az élmény nem egyhetes, hiszen összesen kétezer órás kiképzésről van szó. Másrészt a pénzt az űrkutatás támogatásának fogja fel. "Az, hogy repülhetek, csak a csúcs, hab a tortán." Utalt arra, hogy különben sem fukarkodik, sok pénzt adott oktatási és jótékonysági célokra, és saját nevét viselő alapítványt is létrehozott. Nem részletezte, de köztudott, hogy tízmillió dollárral támogatta a Seattle-i Szimfonikusokat, hárommillióval a városi könyvtárat, Oxfordban pedig professzori állást szponzorál a tudománynak az emberek közötti megértés szolgálatába állítására.

Simonyi már egy tanulságos és élvezetes hónapot töltött Jurij Uszacsev űrhajóssal, illetve az orosz mérnökökkel, ám a megállapodás napvilágra kerülése őt is meglepte. Ezzel magyarázta azt is, hogy nem volt módja kikérni az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan tanácsait. Ugyanakkor, bár büszke rá, hogy ő lehet a második magyar a világűrben, nem iszik előre a medve bőrére."

Arra, hogy remél-e közvetlen tudományos vagy üzleti hasznot az útból, Charles Simonyi azt mondta, ez nem lenne realisztikus. Később azonban szeretne szoftverfejlesztési tanácsokat adni. Mint mondta, a nemzetközi űrállomás egyik nagy problémája a raktárkészletek nyilvántartása: a kétfős állandó legénység kicsi, a hely nagy, és rengeteg az eszköz, ráadásul folyton csereberélni kell a berendezéseket. A Dániában, a kaliforniai Berkeleyben és a Stanford Egyetemen tanult Simonyi szeretné megérteni, milyen megközelítésbeli különbségek vannak az amerikai és az orosz mérnökök között. Azt mondta, az amerikaiak nagyon pragmatikusak, és minden helyzetből megpróbálnak tanulni, ugyanakkor, ha nem is teljesen ugyanolyan megfontolásokból, az oroszok is nagyon gyakorlatiasak.

A SpaceShipOne nevű amerikai magán-űrrepülőgépről Simonyi elmondta, hogy jelen volt az X-díj elnyerésénél, és meghökkentette, milyen egyszerűen ment minden: "Kitoltuk a gépet a hangárból, a pilóta beszállt, a toronytól megkapta a felszállási engedélyt, és negyedóra múlva már túl is voltunk a rekordon." Ugyanakkor a gép csak néhány percet tud a légkörön túl tölteni.

Simonyi pilótaként