- Ha a Fidesz alakít kormányt, elvállalja ismét a külügyi tárcát?

- Semmiféle tisztségre, beosztásra nincsen ambícióm.

- Vállal részt a külpolitikában?

- A külpolitikai gondolkodás formálásában részt vettem, és a jövőben is meg fogom tenni.

- Ebben hogy néz ki Magyarország uniós politikája?

- Meghatározó elem abban a stratégiában, amelynek a kidolgozását a Fidesz programja javasolja. Ki kellene dolgozni, értelmes egyeztetés, nyugodt párbeszéd alapján a nemzeti külpolitikai stratégiát, valamennyi lényeges politikai és szellemi erő részvételével. Először is ki kell szabadítani az uniós politikát is a pártpolitika uralma alól. EU-tagállamként a nemzeti érdekérvényesítés egyrészt attól függ, mennyire vagyunk egységesek, másrészt attól, mennyire vagyunk szavahihetőek, szakszerűek, meggyőzőek. Országunk nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy a meglévő szellemi erőforrásokat is szétaprózza. A szakértelmet vissza kell hozni a politika szintjére is. A szakértőink megvannak, tizenhat éve lényegében ugyanazok dolgoznak, de közben a politikusok változnak. Az elmúlt négy évben az EU terén sem tudott a szakértelem áttörni a politika páncélján, több szerencsétlen politikai kezdeményezést láttunk, például közös lista, a hároméves uniós költségvetés, a kínai vízummentesség fölvetése. Az uniós politikában az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kellene hozzájárulnunk az integráció mélyítéséhez és erősítéséhez. Közeledni kell a gazdaságpolitikánknak is a fő európai vonulatokhoz, a családbarát adózás, a kis- és közepes vállalatok támogatása, munkahelyteremtés területén. Ezen belül vannak konkrét érdekeink, mielőbb el kell érni az egyenlő elbánást az új tagállamok számára a közös agrárpolitikában és a munkavállalásban. Érdekeltek vagyunk a közös politikák megóvásában és új közösségi politikák megteremtésében is. Meg kell őrizni a közös agrárpolitikát, fokozatosan lehet reformálni, de számunkra e politika létfontosságú, különösen, hogy néhány év múlva megvalósul az egyenlő elbánás. Vannak olyan tagállamok az EU-ban, amelyek nem érdekeltek a közös agrárpolitika fönntartásában.

- Azzal érvelve: rontja az egész EU versenyképességét, jobb azt a pénzt kutatásra költeni. Nem?

- Ez nagy tévedés, és persze azok mondják, akiknek az érdekei eltérnek, például a miénktől. Persze, a kutatás és a fejlesztés, meg a versenyképesség növelése többet érdemelne, ám ennek a közös kassza bővítése lenne a módja. Ez lenne a feltétele egy közös kutatás-fejlesztési politika megteremtésének, amit mi támogatnánk. Az agrárpolitika nem valami ásatag dolog, és nem a többi rovására kap pénzt, és főleg nem érdemtelenül. Az élelmiszer is stratégiai kérdés a XXI. században, mint az energia és az ivóvíz. Egyben meg kell óvnunk a környezetünket, az életformánkat, a jövőnket a vidék világszínvonalra emelésével.

- Legyen közös energiapolitika?

- Ez a legidőszerűbb, és egyetértek a mostani kormány erre vonatkozó kezdeményezéseivel, de még ennél is többre lesz szükség. A külkapcsolatok területén is meg kell teremteni a közös energiapolitikát, ahogy például az agrárpolitikában már megvan. Az energiában viszont egyelőre mindenki maga próbálja a saját érdekeit érvényesíteni az egységes belső uniós piacon és a legfontosabb külső szállítóval is különalkukat próbál kötni. Így az EU nem ad oltalmat és a megoldásokat a tagállamok nemzeti keretek között, egymással versengve keresik. Magyarország nagyon érdekelt abban, hogy itt is az uniós, ezen belül a közép-európai szolidaritás erős legyen. Emlékezzünk csak, tizenhat évvel ezelőtt hoztuk meg a nagy döntést, hogy mihamarabb a közös, szolidáris Európa, illetve a NATO része akarunk lenni.

- Hát a NATO akadozni látszik.

- Nagyon határozottan állítom, hogy a NATO alapvetően egy értékszövetség, a mi civilizációnk értékeit védi, amelyek egyébként zömmel egyetemes értékek is. Magyarországnak minden oka meg van arra, hogy az atlanti szövetségben az eddiginél aktívabb szerepet játsszon. Persze, a NATO-tagok is vitáznak, hibáznak, de senki más nem védi meg hatékonyan ezeket az értékeket, és az is nyilvánvaló, hogy a NATO gazdaságilag és katonailag meghatározó ereje az USA. Ezt nem szabad szem elől téveszteni a mi térségünkben sem.

- Helyben vagyunk. A térségünkben "helyben vagyunk"?

- Hát, az például furcsa volt, hogy a lengyel elnök, amikor Budapesten járt, nem találkozhatott a miniszterelnökkel.

- Megkérdeztük, a kormányfő sajtófőnöke szerint a lengyel fél nem igényelte a találkozót.

- Mi úgy tudjuk, a lengyel államfő kész lett volna a találkozóra, meg is várta volna, amíg Gyurcsány Ferenc hazaér Brüsz-szelből. Akárhogy is, nagyon fontosnak tartom a magyar-lengyel, és általában a közép-európai együttműködést, nemcsak érzelmileg, hanem geopolitikailag is. Visegrádot működtetni kell, beillesztve uniós törekvéseink kereteibe, például az egyenlő elbánás kivívásában, az integráció mélyítésében. Ezek alapvető közös, objektív érdekek. És a közép-európai, örökölt érzékenységek kezelésére is az a legjobb, ha van egy szövetség, amely nap mint nap meg tudja oldani a vitákat is. Ugyanez áll a Balkánra is, amely persze egészen más kérdés. De ha lenne egy szoros, napi kapcsolat, mondjuk például nagyon jó emberi kapcsolat a szerb kormánynyal, akkor például esetleg a magyarverések problémája is enyhülne. Általában, a térségbeli együttműködés minden lehetséges fejlesztése egyrészt érdekünk, másrészt a megoldások meglelésének legjobb módja.

Martonyi János