A Smajda és a Géza családok esetét annak idején mintának szánták jövőbeli kérelmek elbírálásához. A The Globe and Mail torontói napilap cikke szerint az elutasító határozat után a magyar romák kérelmének jóváhagyási aránya 9 százalékra esett vissza a hat hónappal korábbi 71 százalékról. A két család kilenc tagja a romákkal szemben megnyilvánuló rossz bánásmódra és rasszista csoportok támadásaira hivatkoztak kérvényükben. A hivatal kétségesnek találta egy részük szavahihetőségét, és úgy ítélte meg, hogy eltúlozták gondjaik súlyosságát.

A lap megjegyzi, hogy az 1990-es évek vége felé először Csehországból, majd Magyarországról indult meg Kanadába a roma menedékkérők hulláma, amely azután ült el, hogy Csehországgal szemben 1997-ben, Magyarországgal szemben pedig 2001-ben az ottawai kormány vízumkényszert vezetett be. A 2001-ig Kanadába érkező magyar romák számát a The Hamilton Spectator hatezerre teszi.

A szövetségi fellebbviteli bíróság az 1998-as határozatokról megállapította, hogy a két minta esettel nem csak egységes szempontokat és következetességet akartak teremteni, hanem a cél kifejezetten az volt, hogy csökkentsék a kedvező döntések számát azoknak az aggodalmaknak a fényében, amelyek szerint 15 ezer magyarországi roma kerekedik fel és indul Kanadába. Az elutasító döntést már a hivatalos közlés előtt kiszivárogtatták a sajtónak, hogy eltántorítsák szándékuktól azokat, aki Kanadába készültek. A magyar romáktól ezután rutinszerűen megtagadták a menedékjogot.

Rocci Galati ügyvéd, a két család képviselője a fellebbviteli bíróság döntésé jelentős győzelemnek nevezte mindazon romák számára, akiket annak idején elutasítottak és most esetleg kérni fogják a bevándorlási és menekültügyi hivataltól (IRB) ügyük újbóli megnyitását.

A két család Torontóban várta ki fellebbezésük hét évig tartó elbírálását. A sajtónak nem nyilatkoztak, de az ügyvéd közölte, hogy örülnek a döntésnek.

(MTI)