Mintegy 866 milliárd euró – ennyi lesz az Európai Unió közös keretköltségvetése a következő hét évre elosztva. Bár a tagállamok – halasztások és elhúzódó vita után – decemberben 862 milliárdban már megegyeztek, erre még az Európai Parlamentnek (EP) is rá kellett bontania, márpedig a képviselők kevesellték az összeget.

Az valóban nem nagy: alig több az EU összjövedelmének (GNI) egy százalékánál. A több fordulóban megtartott tárgyalássorozaton végül kedd éjjelre született végeredmény, az eredetileg 12 milliárd pluszt követelő EP és a legfeljebb másfélmilliárdra hajlandó EU-tanács négymilliárdon egyezett ki.

Egyelőre „csak” politikai megállapodásról van szó: a tagállamok nagyköveti tanácsának, valamint az EP plénumának is el kell még fogadnia. Mindez akkor is biztosnak látszik, ha a nettó befizetők minden euró pluszt sokallnak; a jelek szerint az EU működőképessége veszélyeztetésének ódiumát egyik uniós intézmény sem vállalja fel. Már így is biztos, hogy a 2007-ben induló nagy EU-programok csúsznak, hiszen az Európai Bizottság legkorábban májusban foghat a végrehajtási utasítások kidolgozásához.

José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke úgy vélte: az EU-nak most rendelkezésére állnak azok a források, amelyek a következő hét évben lehetővé teszik a szükséges fejlesztéseket. (Ám összehasonlításul: a bizottság eredeti javaslata csaknem ezermilliárd euró volt.) A most négymilliárd euróval nagyobb (pontosabban: kevésbé kisebb) büdzséből több jut az oktatási programokra, például az Erasmusra, s a kis-, és középvállalkozásokra is. Ezen felül 2,5 millárd euróval emelték az Európai Beruházási Bank garanciaalapját.

A tárgyalások egy ponton a nettó befizetők hajthatatlansága miatt annyira elmérgesedtek, hogy az EP az ún. intézményközi megállapodás felrúgásával fenyegetőzött. Ennek kárvallottjai főleg az új tagállamok, köztük Magyarország lett volna, hiszen remélt fejlesztési forrásaik kétharmada forgott veszélyben. Az EP magyar képviselői ezért a mielőbbi megállapodást szorgalmazták. - Az évenkénti költségve-tésre való visszatérés hátrányait nem is szabad felsorolni, annyira tragikusak lettek volna – nyilatkozta lapunknak Fazakas Szabolcs (MSZP), az EP költségvetés-ellenőrzési bizottságának elnöke, hozzátéve: „Ha nem is az ideális célt értük el, de végre nyugodtan számolhatunk az összegekkel, amelyeket Magyarországon decemberben nyilvánosságra hoztak”.

- Az egyik szemem sír, a másik nevet. Magyarország egyrészt végre hozzájuthat a fejlesztési forrásaihoz, viszont az EU-tanács sajnálatos hozzáállása miatt Európa továbbra is lemarad a versenyképességben, nem leszünk a világ legfejlettebb térsége – mondta megkeresésünkre Surján László (Fidesz), aki a 2008-9-es költségvetési felülvizsgálat egyik sarkalatos pontjaként azt említette, hogy nem lesz elég pénz Románia és Bulgária integrálására.

2007-13-ban a hazánknak járó felzárkóztatási források évi 3,5-szeres növekedést jelentenek a mostani, 2004-6-os időszakhoz képest, s összesen 22,6 milliárd eurót, évi átlagban pedig 3,53 milliárdot tesznek ki. Magyarország ezzel az egy főre jutó támogatásokban a 25 tagállam közül Csehország mögé, a második helyre került. Mint megírtuk, minden korábbi szabálytól eltérően a felzárkóztatási célú fejlesztések 85 százaléka európai uniós forrásból finanszírozható, ami tehermentesíti a hazai büdzsét.

Hazánk számára kedvező továbbá, hogy az önkormányzatokat nem sújtja az áfa az EU-források után. E két kedvezményből a kormány 3,5-3,5 milliárd euró költségkímélést remél. Eredmény még a saját támogatási kategóriájából éppen kieső Közép-Magyarország (Budapest és Pest megye) 140 millió eurója, valamint az, hogy a kohéziós pénzek lakásfelújításra is felhasználhatók lesznek. Kedvezőtlen viszont, hogy az n+2 sza-bály csak 2010-ig lazulhat n+3-ra. Azaz: a tárgyévet követő két év múlva a felzárkóztatási pénzek elvesznek, s a közös EU-kasszába, majd a nettó befizetőkhöz forognak vissza, ha nem használják őket időben fel.

Brüsszel