A hatvanéves Tini
Megszámlálhatatlan sokaságú dal, amelyeket az Illés, Koncz Zsuzsa, Halász Judit és maga a szerző énekelt. Szakadatlan zenélés negyven éve. Egy olyan műfajban, amelynek a hatvanas években még nem volt múltja. Kissé fura kimondani: Bródy János 60 éves.
1946. április 5-én született. A Puskás Tivadar Távközlési Technikumba járt 1960 és 1964 között, a beatzenével itt jegyezte el magát. Első bandája a 3. C osztály zenekara volt (a 3. A-ét a későbbi metrós Schöck Ottó verbuválta).
- 1962 nyarán Balatongyörökön lófráltam a gitárommal, szerettem volna egy lánnyal megismerkedni - így adja meg a mesés karrier receptjét a Kossuth-díjas zeneszerző és szövegíró. - A lány a Ki mit tud?-os Koncz Zsuzsa barátnője volt. Ő vett rá, hogy kísérjem Zsuzsát. Az Everybody Loves Somebodyval kezdtünk.
Rá két évre már a Földművelésügyi Minisztérium bejárata előtt toporog, szalagavatóra igyekszik, és azt mondja az ajtónállónak: ő is a zenekarban játszik. - Öcsi, ezzel a szöveggel nem jutsz be, találj ki mást! - mordult rá az őr, pedig az Illés zenekar új ritmusgitárosa igazat mondott.
Az első saját Illés-dal a nógrádverőcei ifjúsági táborban született. A ritmusgitáros a csajozás, az iszogatás mellett Szörényi Leventével itt írta meg az Óh, mondd és a Légy jó kicsit hozzám című dalok zenéjét és szövegét. A számok két másik dal társaságában fölkerültek egy korongra - mellesleg ez volt a magyar rocktörténet első kislemeze. '66 tavaszán a csapat jelentkezett az amatőr öntevékeny Ifjúsági Zenekarok vetélkedőjére. A döntő előtt a tévések előírták, hogy a repertoár fele saját szerzemény legyen. A Szörényi-Bródy szerzőpárosnak ez nem okozott gondot. Az 1968-as táncdalfesztivál idején (Amikor én még kissrác voltam) már a rajongók százezrei dúdolják Bródy telibe talált szövegeit.
- Az énekelhető szöveg legfőbb tulajdonsága a jó prozódia. A másik, hogy együtt kell élnie a zenével - mondja Bródy János. - Akkor jó, ha úgy érzed, ezt a szöveget nem lehetne más zenével elképzelni. Az Illés sok ilyen dalt játszott, és ezt nemcsak én állítom. Hogy a dalok rendszerellenesek lettek volna, azt azért kétlem. Szerencsés generáció voltunk, kimaradtunk '56-ból, a kádári világ pedig úgy vélekedett a magunkfajtákról: nem baj, ha hosszú a hajuk, csak mossák (ld. Az ész a fontos, nem a haj). '68 után megváltozott a helyzet, mert kiderült, ellenőrizhetetlen az általunk kiváltott hatás. A hetvenes évek elején már nem "huligánok" voltunk, a belügyi szervek is érdeklődtek utánunk.
Ez az "érdeklődés" 1973-ban egy bírósági tárgyalásba torkollt, ahol szövegírót a miskolci popfesztiválon elhangzó néhány mondata miatt pénzbírsággal sújtották - de mindez már az 1970-es londoni turné, a BBC-nek adott interjú, az itthoni egyéves szilencium és az Illés felbomlása után történt. A KITT-egylet (Koncz Zsuzsa, Illés, Tolcsvayék) időszaka eléggé zaklatottnak bizonyult.
- '73 után a szövegeimet nagyítóval vizsgálták, ezért jóval szofisztikáltabb lettem - meséli Bródy János a zeneileg igényesebb, de hatásában szerényebb Fonográf-korszakról. - Több koncertet adtunk az akkori béketáborban, a sajátos country and westernnel eljutottunk Nyugatra is, de aztán elsöpört bennünket a rockhullám.
E "szofisztikált" időszakban születik meg máig legismertebb dala, s ez - milyen csalafinta az élet - nem az Illés-legenda része. A Koncz Zsuzsa és Halász Judit gyereklemezein szereplő Micimackót több millió magyar gyerek úgy énekelte és énekli, hogy nemigen tudja: ez is Bródy János szerzeménye. Ami a zeneszerzőt egyáltalán nem zavarja, sőt. (A Ha én rózsa volnék 1969-ben született, de csak Koncz Zsuzsa 1973-as Jelbeszéd című lemezén jelent meg.)
A gazdag és izgalmas életmű a nyolcvanas években az "egy szál gitáros" korszak pompás dalaival (Személyi igazolvány, Földvár felé félúton, Filléres emlékeim) és a színpadi művekkel bővült. Köztük az István, a király (1983) volt a legátütőbb, a legújabb pedig a legérdekesebb: a Madách Színház társulata most is játssza a Volt egyszer egy csapat című musicalt (zeneszerző: Andrew Lloyd Weber). Stílusos, hogy épp e színházban ünneplik április 16-án a legtermékenyebb és leghatásosabb kortárs zeneszerző-dalszövegírónkat.
Tinit, ahogyan az Illés-rajongók annak idején becézték.
1946. április 5-én született. A Puskás Tivadar Távközlési Technikumba járt 1960 és 1964 között, a beatzenével itt jegyezte el magát. Első bandája a 3. C osztály zenekara volt (a 3. A-ét a későbbi metrós Schöck Ottó verbuválta).
- 1962 nyarán Balatongyörökön lófráltam a gitárommal, szerettem volna egy lánnyal megismerkedni - így adja meg a mesés karrier receptjét a Kossuth-díjas zeneszerző és szövegíró. - A lány a Ki mit tud?-os Koncz Zsuzsa barátnője volt. Ő vett rá, hogy kísérjem Zsuzsát. Az Everybody Loves Somebodyval kezdtünk.
Rá két évre már a Földművelésügyi Minisztérium bejárata előtt toporog, szalagavatóra igyekszik, és azt mondja az ajtónállónak: ő is a zenekarban játszik. - Öcsi, ezzel a szöveggel nem jutsz be, találj ki mást! - mordult rá az őr, pedig az Illés zenekar új ritmusgitárosa igazat mondott.
Az első saját Illés-dal a nógrádverőcei ifjúsági táborban született. A ritmusgitáros a csajozás, az iszogatás mellett Szörényi Leventével itt írta meg az Óh, mondd és a Légy jó kicsit hozzám című dalok zenéjét és szövegét. A számok két másik dal társaságában fölkerültek egy korongra - mellesleg ez volt a magyar rocktörténet első kislemeze. '66 tavaszán a csapat jelentkezett az amatőr öntevékeny ifjúsági zenekarok vetélkedőjére. A döntő előtt a tévések előírták, hogy a repertoár fele saját szerzemény legyen. A Szörényi-Bródy szerzőpárosnak ez nem okozott gondot. Az 1968-as táncdalfesztivál idején (Amikor én még kissrác voltam) már a rajongók százezrei dúdolják Bródy telibe talált szövegeit.
- Az énekelhető szöveg legfőbb tulajdonsága a jó prozódia. A másik, hogy együtt kell élnie a zenével - mondja Bródy János. - Akkor jó, ha úgy érzed, ezt a szöveget nem lehetne más zenével elképzelni. Az Illés sok ilyen dalt játszott, és ezt nem csak én állítom. Hogy a dalok rendszerellenesek lettek volna, azt azért kétlem. Szerencsés generáció voltunk, kimaradtunk '56-ból, a kádári világ pedig úgy vélekedett a magunkfajtákról: nem baj, ha hosszú a hajuk, csak mossák (ld. Az ész a fontos, nem a haj). '68 után megváltozott a helyzet, mert kiderült, ellenőrizhetetlen az általunk kiváltott hatás. A hetvenes évek elején már nem "huligánok" voltunk, a belügyi szervek is érdeklődtek utánunk.
Ez az "érdeklődés" 1973-ban egy bírósági tárgyalásba torkollt, ahol szövegírót a miskolci popfesztiválon elhangzó néhány mondata miatt pénzbírsággal sújtották - de mindez már az 1970-es londoni turné, a BBC-nek adott interjú, az itthoni egyéves szilencium és az Illés felbomlása után történt. A KITT-egylet (Koncz Zsuzsa, Illés, Tolcsvayék) időszaka eléggé zaklatottnak bizonyult.
- '73 után a szövegeimet nagyítóval vizsgálták, ezért jóval szofisztikáltabb lettem - meséli Bródy János a zeneileg igényesebb, de hatásában szerényebb Fonográf-korszakról. - Több koncertet adtunk az akkori béketáborban, a sajátos country and westernnel eljutottunk Nyugatra is, de aztán elsöpört bennünket a rockhullám.
E "szofisztikált" időszakban születik meg máig legismertebb dala, s ez - milyen csalafinta az élet - nem az Illés-legenda része. A Koncz Zsuzsa és Halász Judit gyereklemezein szereplő Micimackót több millió magyar gyerek úgy énekelte és énekli, hogy nemigen tudja: ez is Bródy János szerzeménye. Ami a zeneszerzőt egyáltalán nem zavarja, sőt. (A Ha én rózsa volnék 1969-ben született, de csak Koncz Zsuzsa 1973-as Jelbeszéd című lemezén jelent meg.)
A gazdag és izgalmas életmű a nyolcvanas években az "egy szál gitáros" korszak pompás dalaival (Személyi igazolvány, Földvár felé félúton, Filléres emlékeim) és a színpadi művekkel bővült. Köztük az István, a király (1983) volt a legátütőbb, a legújabb pedig a legérdekesebb: a Madách Színház társulata most is játssza a Volt egyszer egy csapat című musicalt (zeneszerző: Andrew Lloyd Webber). Stílusos, hogy épp e színházban ünneplik április 16-án a legtermékenyebb és leghatásosabb kortárs zeneszerző-dalszövegírónkat.
Tinit, ahogyan az Illés-rajongók annak idején becézték.
