Az elmúlt negyedszázadban Magyarországon 1989-ben regisztrálták a legnagyobb érdeklődést a könyv iránt. Akkor a felnőtt lakosság 35 százaléka rendszeresen, további 41 százaléka ritkán olvasott, és mindössze 24 százaléka sohasem. Ezek az adatok jóval kedvezőbbek voltak a nyolcvanas évek elején mértekhez képest. - A rendszerváltozás kezdetén az emberek szinte kiéhezve falták azokat az új könyveket, amelyek korábban tiltott gyümölcsnek számítottak vagy a változásokkal voltak kapcsolatosak. Bernát Anikó, a Tárki kutatója azt mondja: később is csak egy árnyalatnyival alacsonyabb szinten, azaz a rendszerváltás előttit meghaladóan stabilizálódott az olvasási kedv és gyakoriság. Tavaly októberben azonban gyakorlatilag visszaesett az olvasók aránya az 1981-es szintre, sőt kissé az alá is, hiszen a múlt évi adatok minden eddiginél nagyobbnak (42 százalékosnak) mutatják azok körét, akik soha sem vesznek könyvet a kezükbe.

A nem olvasók indokai között első helyen az időhiány szerepel, 17 százalékuk viszont nyíltan megmondta: nem szeret olvasni; 12 százalékuk pedig a tévé és a mozi mellett nem igényli az olvasást. A betű szeretete és a könyvvásárlás öszszefüggésére utal, hogy míg 2002-ben a felnőttek többségét, 54 százalékát tekintették könyvvásárlónak (4,4 millió fő), 2005-ben már az ellenkező oldalon van a többség: 55 százalék (4,5 millió fő) nem tér be könyvesboltba, még ha volna is hová.

A könyvvásárlási szokásokat az olvasási igényeken túl erőteljesen befolyásolja ugyanis a könyvkereskedelem kiépítettsége. Kedvező a helyzet a városokban, különösen Budapesten, a kisebb falvakban viszont - a küldőszolgálatokon kívül - szinte nem lehet könyvhöz jutni. Ezenkívül még számos ok közrejátszhat, hogy valaki vásárol-e és milyen gyakorisággal nyomtatott betűt. A könyvet nem vásárlók a múlt őszön nagyjából ugyanazt mondták erről a kutatóknak, mint három éve: úgysem olvasnak, akkor minek vegyenek könyvet; drágának tartják, másra kell a pénz; vagy szerintük ilyesmit nem is érdemes venni. Beszédes eredmény az is, hogy míg 2005-ben a felnőtt népesség egyharmada, azaz a könyvvásárlók közel háromnegyede szokott könyvet ajándékozni, addig 2002-ben még 85 százalékukra volt igaz ugyanez.

Fölmerül a kérdés, hogyan nő évről évre a hazai könyvpiac bevétele (jóllehet csökkenő mértékben), ha kevesebb a vásárló, a vásárlás? A tanulmány szerint úgy, hogy a megmaradó vevő jóval többet költ. Csökkent a keveset, számottevően nőtt a közepesen vagy nagyon sokat (évi 50 ezer forintnál is többet) költők aránya. A folyamatban az utóbbi két évben nem játszik szerepet a könyváremelkedés a könyves áfa 12-ről 5 százalékra csökkentése miatt.

Mind az olvasók, mind a vásárlók körében a legkedveltebb műfaj a szépirodalom, valamint a szórakoztató és tényirodalom. A legkevesebben idegen nyelvű kiadványokat vesznek. A megkérdezettek által a legutóbb vett vagy kapott művek címlistáját Dan Brown Da Vinci-kódja, Kertész Sorstalansága, Maupassant Egy asszony élete című regénye (Népszabadság Könyvek) és Vujity Tvrtko Pokoli történetei vezették. A szerzői rangsor jócskán eltér ettől: az élen Leslie L. Lawrence (Lőrinc László) áll, majd Wass Albert, Vavyan Fable, Danielle Steel és Moldova György következik.

A kutató úgy véli, korántsem biztos, hogy egy hosszabb távú irányzat kezdetét jelzi a mostani, valóban kedvezőtlen változást mutató adatsor. A későbbi kutatások megerősíthetik vagy fölülírhatják a mostani eredményt. A felmérést megrendelő három nagy könyves cég, a Libri, a Pécsi Direkt és a Líra és Lant közül az utóbbi vezetője, Kolosi Tamás szociológus (egy személyben a Tárki elnöke) könyvszakmai tanulságot említ. Szerinte akár válsághoz is vezethet a könyvpiaci túlkínálat, ha a vevők száma csökken, miközben a bolti eladótér is fokozatosan növekszik.

Akár válsághoz is vezethet a könyvpiaci túlkínálat