Nem ott áll az út szélén
- Született: július negyedikén...
- Higgye el, ez az egyetlen kapcsolat köztem és a függetlenség napja között!
- Pedig...
- Na igen: három éve, amikor megválasztottak NOB-tagnak, július negyedikére esett a procedúra. Duplán örültem, habár azt akkor is tudtam: nem a poszt a lényeg, hanem az, hogy mit tesz az ember.
- Öt esztendeje vezeti az IPC-t. Mi változott azóta?
- Sok minden. Az irányítást úgy vettem át, hogy készen kaptam a szervezeti stratégiát, ugyanakkor a vezető testületben különféle szervezetek elnökei kaptak helyet, és mindenki igyekezett a saját érdekeit védeni. Az átalakítás kezdetén huszonkettőről tizennégyre csökkentettem az irányító grémium létszámát, és a szűkebb, operatívabb vezetőségben a sportolók képviselői is megjelentek. Versenyzőközpontú, a világra nyitott, pozitív példákkal élen járó bizottság kialakításának láttam neki. Eladdig a mozgalom elszigetelten működött, távol az emberektől, a NOB-tól: mást ne mondjak, megválasztásom előtt az IPC-nek nem volt szponzora.
- Ez meg hogyan fordulhatott elő?
- Előzőleg a nemzetközi kerekes székes kosárlabda-szövetség elnökeként dolgoztam...
- Diplomatikus válasz.
- Maradjunk annyiban: beiktatásomkor én sem hittem el, mi a helyzet. Azóta viszont már három főtámogatót is magunk mögött tudunk.
- Netán a fogyatékosok sportja is professzionálisabb lett?
- Inkább versenyképesebb.
- A professzionalizmust azért hoztam fel, mert számos doppingesettel találkoztunk a fogyatékosoknál is, márpedig amatőralapú sportolásnál aligha beszélhetnénk ilyesmiről.
- A torinói téli játékokon háromszor annyi ellenőrzést végeztek, mint négy éve, Salt Lake Cityben, és most senki nem akadt fenn a kontrollon. Amúgy a zéró tolerancia elvét vallom, ugyanúgy, mint Jacques Rogge, a NOB elnöke.
- Olykor nehéz átlátni, hogy a sportágakon belül miként alakulnak ki a kategóriák: például a mindkét lábát vesztett ember hogyan kerül azonos futamba egykezű társával? Mi a vonatkozó szabály?
- Az a legfontosabb, hogy a versenyek fairek legyenek. Egyebet ne mondjak, kosárlabdában a labda dobása és elkapása alapján rendszereznek, míg úszásban az egyensúlyozás a mérvadó: itt a kar a lényeges, ezért a lábak hiánya e tekintetben nem feltétlenül jelent hátrányt. Ezzel együtt a rendszer, amelyet a kilencvenes évek végén német orvosok alakítottak ki, még fejleszthető. Megannyi más mellett.
- Konkrétan?
- Több regionális sporteseményt kívánunk rendezni, és minél több olyan versenyzőt bevonni a mozgalomba, aki nem juthat el az olimpiára. Szeretnénk továbbá közelebb hozni a parasportot az emberekhez, a világ szervezeteihez, államaihoz, kormányaihoz.
- Ezért tüntette ki a fogyatékosok központi jutalmazását az épekéhez igazító Gyurcsány kormányfőt?
- A miniszterelnök úrral már a 2004-es athéni paralimpián is sokat beszélgettünk, és azt éreztem rajta: megérti missziónkat. Ennek lényege pedig az, hogy nekünk nem az út szélén van a helyünk, hanem ott, ahol mindenki jár.
