Walt és Mearsheimer szerint az izraeli lobbi úgy állítja be a dolgot, mintha Amerika a saját érdekeinek megfelelő politikát folytatna a Közel-Keleten, valójában az USA folyamatosan Izraelt védi. Mint írják, Amerika azért vált a terroristák célpontjává, mert támogatja a megszállt palesztin területeken tapasztalható elnyomást. Úgy vélik, az iraki háború sem az olaj, hanem sokkal inkább Izrael vélt biztonsági érdekei miatt robbant ki. A felelősség szerintük az AIPAC nevű lobbiszervezet, a neokonzervatív iskola képviselői, a The New York Times szerkesztőségi oldala, illetve néhány agytröszt, például az American Enterprise Institute és a Brookings Institution között oszlik meg. Ezek a külpolitikában jellemzően az izraeli érdekeket képviselik - miközben más kérdésekben egymással is éles vitában állnak. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy az amerikai zsidók között az országos átlagnál nagyobb az iraki háborút elutasítók aránya, miközben zsidó szervezetek úgy tesznek, mintha egyetértés lenne az izraeli érdekek védelméről.

A tanulmány bírálói szerint a két professzor csak megismétli az arab és a szélsőséges jobboldali internetes honlapokon terjesztett antiszemita sztereotípiát. A Harvardon jogot tanító Alan Dershkowitz úgy fogalmaz, hogy a cikk csak "a szokásos paranoia és konspirációs elmélet", amellyel a szerzők tönkretették saját tudományos hírüket. A Kennedy főiskola vezető kutatója, Marvin Kalb a saját főnöke cikkében lévő tárgyi tévedésekre hívja fel a figyelmet, és felrója, hogy az erősíti a "mindenható", Izrael-barát sajtóról terjesztett rágalmakat.

A The Washington Post által "baloldali zsidó gondolkodónak" minősített Noam Chomsky azért marasztalta el a szerzőket, mert naivan vélekednek az amerikai külpolitikát mozgató erőkről. Szerinte az USA a XX. század során végig az erőfitogtatás politikáját követte. Ő és mások azonban méltatják a két szerzőt, amiért fel merték vállalni a kényes témát, és őszinte vitát kezdeményeztek. A Marylandi Egyetem tanára, egyben a Brookings Institution munkatársa, Shibley Telhami is dicséri kollégái bátorságát, ugyanakkor úgy véli, hogy az iraki háborúról nem a neokonzervatívok és keresztény támogatóik döntöttek, hanem a 2001-es terrortámadások után szuperhatalmat kapott elnök. Telhami szerint George W. Bushnak olyan széles hatalmi bázisa volt, hogy figyelmen kívül hagyhatta volna az izraeli lobbi véleményét.