Keserédes választás
Az ukrán parlamentben ezentúl nem lesz egy magyar képviselő sem, hiszen csak országos listát állító pártok jelöltjei indulhattak a választáson. De az még mellbevágóbb, hogy az összesen mintegy 1,2 milliós Kárpátalja csaknem 110 ezer főnyi magyar választópolgárának alig hatvan százaléka ment el szavazni. S közülük mintegy 20 százalék nem a két magyar tömörülésre, hanem valamelyik ukrán pártra szavazott, a választók másik 20 százaléka pedig - szándékosan vagy tudatlanságból - rontott szavazatot adott le.
A települési, járási és megyei tanácsi választásokon két magyar párt indult: az ungvári Kovács Miklós által vezetett Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség - Ukrajnai Magyar Párt (KMKSZ-UMP) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségnek (UMDSZ) a beregszászi Gajdos István elnökletével megalakult Ukrajnai Magyar Demokrata Pártja (UMDP). A KMKSZ-UMP a nem hivatalos adatok szerint öt, míg az UMDSZ-UMDP négy mandátumot szerzett a kilencventagú kárpátaljai megyei tanácsban, és a két párt jócskán jutott képviselői helyekhez a járási és települési tanácsokban is. Gajdos István pártelnök megnyerte a beregszászi polgármester-választást.
Azonban a magyarok jelentős része nem a magyar pártokra szavazott. Miért? Mindenki, akit megkérdeztem, ugyanazt választ adta: az emberek mélységesen csalódtak a magyar pártokban. Miért?
- Mert korruptak! - kiáltott fel Fábián Zoltán, akit egy beregszászi üzletben szólítottam meg. - Az ukránok is korruptak, még jobban, mint a magyarok, de mi magyarok vagyunk, és mi a politikusainktól mást várnánk el, mint az ukránoktól. Nem ártana egy kis tisztesség.
Szerinte a politikusaik "széthúzók".
- Össze kéne fogni, mint 1848-ban! - mondja lelkesen csillogó szemmel. - Akkor voltunk utoljára magyarok!
Többektől hallottam azt is: csalás történt. Sok magyarnak hiába volt érvényes igazolványa és bejelentett lakcíme, mivel nem szerepelt a választói névjegyzékben, nem engedték oda az urnákhoz.
A 39 éves Kovács Miklós, a KMKSZ vezetője, az ukrán parlament volt képviselője érdeklődésemre azt mondta: számára az a három legszomorúbb tény, hogy milyen kevesen mentek el szavazni, milyen sok volt a rontott szavazat, s milyen sokan szavaztak ukrán pártokra. A csalásra vonatkozó szóbeszéddel kapcsolatosan közölte: a választói névjegyzék hiányosságait elsősorban a városokban tapasztalták, a kisebb falvakban, ahol mindenki ismeri egymást, ilyen problémák nem adódtak.
- Ettől a tény még tény - tette hozzá -, hogy a magyarság egésze nem etnikai alapon szavazott, és erre meg kell találnunk a magyarázatot.
Megemlítettem neki, hogy a magyarok talán csalódtak a széthúzó politikusaikban.
- Szerintem nem megalapozott az a vélekedés, hogy a választók a rivalizálást büntették volna - mondta. - Az a feltűnő, hogy milyen sok volt a rontott szavazat. Mintha az emberek nem tudtak volna eligazodni a szavazólapon.
- A lelkünket kitettük, hogy az embereknek elmagyarázzuk az új szavazási rendszer sajátosságait - erősítette meg az elnök -, de úgy látszik, ez kevés volt.
Arra a kérdésemre, hogy milyen formában kívánnak együttműködni riválisukkal, az UMDP-vel, Kovács Miklós azt mondta:
- A KMKSZ a magyarság érdekeit tarja szem előtt, ezen az alapon dönt a politikai kérésekről, s ha a magyarság érdekeit az szolgálja, akkor készek vagyunk együttműködni a másik magyar párttal.
Megkérdeztem az elnököt arról is, hogy minek tulajdonítja Gajdos István polgármesteri győzelmét Beregszászon, mire azt a diplomatikus választ adta:
- Azért a magyar kormányzó pártok alaposan kistafirungozták Gajdosékat - fogalmazott. - Amikor az állami oktatási és nevelési támogatást osztották, nem felejtették el meghívni Gajdost egy kampánybeszédre.
Kovács Miklós nem véletlenül utalt Gajdos István kormányközeli kapcsolataira: miután Gajdos hátat fordított az előző kormányfő, Janukovics pártjának, és átlépett Juscsenko táborába, a KMKSZ-ben sokan "politikai szerencselovagnak" tartják. Gajdos István sem véletlenül állítja, hogy a KMKSZ-ben lejárató kampányt folytatnak ellene: túl sikeres ahhoz, hogy ne támadják.
A 35 éves Gajdos Istvánnal, volt ukrán parlamenti képviselővel útközben találkoztam egy kávézóban: én Beregszászra tartottam, ő pedig Budapestre. Sokatmondó jelzés: a frissen megválasztott beregszászi polgármester első útja nem Kijevbe, hanem Budapestre vezet.
- Abból a szempontból elégedett vagyok, hogy nekünk huszonkétezer tagunk van, és tizennyolcezer voksot kaptunk, míg a KMKSZ a negyvenkétezres tagságával ugyancsak tizennyolcezer szavazatot szedett össze - magyarázza. - De az már nem olyan örvendetes, hogy a tizenkét százaléknyi magyarság a számarányához képest alulreprezentált lesz a tanácsokban. Ezért össze kell fognunk a KMKSZ-szel, és ahol lehet, közösen kell fellépni. Az összefogást már régóta sürgetem, eddig nem sok sikerrel.
Gajdos szerint a megyei tanácsban talán el lehetne érni, hogy a két magyar párt közösen jelöljön egy megyei alelnököt. Erre megkérdezem tőle, hogy gratulált-e már neki a KMKSZ a polgármesteri győzelméhez, mire az elnök azt mondja:
- Nem, még nem. De beszéltem Kovács Miklóssal, aki közölte, hogy elgondolkodnak az együttműködésen. Ez is több a semminél. Talán felgyorsítja a folyamatokat, hogy valóban egy történelmi jelentőségű választáson vagyunk túl: 1944 óta először indultak itt magyar pártok, először szavazhattak a magyarok magyarokra. Ez egy jó alap lehet a közös munkához.
Megkérdem tőle, hogy szerinte hol húzódik a törésvonal a két magyar szervezet között. Erre az elnök elgondolkodik:
- Nem is tudom. Végül is mindkét párt a magyarokat képviseli. De ami a KMKSZ-ben zavaró, az a hatalomvágy és a kizárólagosság. Azt gondolják, egyedül ők hivatottak képviselni a magyarokat.
Bárhogyan is tiltakoznak ellene a politikusok, a kárpátaljai magyarok a jelek szerint valóban "megbüntették" őket. Számomra ezt erősíti meg a 28 éves József esete is, a Beregszászhoz közeli Makkosjánosiból. A fiatalember öt évig élt "benzinturizmusból", amivel naponta ötezer forintot keresett. Pár hete hagyta abba a szigorított vámvizsgálat miatt. Most éppen Budapestre tart: Magyarországon akar dolgozni, mert Kárpátalján nem talál munkát. Amikor megkérdem tőle, mit ígértek nekik a magyar pártok, felnevet: "fűt-fát, de az ígéretekből úgysem lesz semmi". Nem éltek könynyebben, mint tíz éve, teszem föl neki a kérdést, mire megint elneveti magát:
- Ugyan már. Itt olyan jó világ sosem lesz, mint a Szovjetunióban volt! Akkor volt munkahely, de nem volt választás. Most van választás, de nincs munka. Lehet választani...
