Az elborzadva idézett Orbán-mondat szerint mára "megszűnt a jobb- és a baloldal". Dávid Ibolya szerint ez "természetesen csak egy populista téveszme". Számomra ez a "téveszme" Antall József egyik - az MDF három eszmei irányzatáról szóló - előadásából ismert, ami számomra azért is különösen emlékezetes, mert a lakóhelyemen, Ménfőcsanakon hangzott el 1991. április 21-én. A volt miniszterelnök azt mondta, hogy "furcsa módon még mindig Kossuth Lajosnak van igaza, aki 1868-ban azt írta, hogy annak, hogy jobb- vagy baloldali, a parlament padsorain kívül nem sok értelme van". Ezt máskor is (pl. 1993-ban) elmondta, tehát nem véletlenül hangzott el akkor.

Mi indokolhatta, hogy Antall József is terjesztette ezt a "populista téveszmét"? Az, hogy Magyarországnak egyszerre kellett és kell megküzdenie a szocialista örökséggel, valamint a világpiac és a globalizáció kihívásaival. Az eladósított, lepusztított országot és gazdaságot még mindig nem állítottuk a talpára. Magyarország nem Nagy-Britannia és nem az Egyesült Államok. Nálunk nem a túlfejlett jóléti állam okoz problémákat. Sokkal inkább az, hogy a kommunizmus fél évszázada alatt nem nagyon épültek utak, sok település még mára sem tudta kiépíteni a teljes infrastruktúráját, nincs stabil középosztály. A Dávid Ibolya által hangsúlyozott újkonzervatív jelszavak nagyon jól hangzanak. A kistelepüléseken élők azonban tudják, hogy a romba döntött vidékre nem lehet a szabad versenyt rászabadítani, a "minél kisebb" és "nem beavatkozó" állam a ki tudja miként meggazdagodott, posztkádárista elit érdekeit szolgálja. A kistelepüléseken nem működhet az "újkonzervatív" piaci elvek alapján a tömegközlekedés, a posta, az oktatás és még sorolhatnánk.

Nem kell félni attól, hogy az állam beavatkozik.

Jó példa a gazdasági világválságot követően a New Deal az Egyesült Államokban, a második világháború utáni Marshall-segély Európában vagy éppen a Széchenyi-terv Magyarországon. Szükség van arra, hogy az állam segítse a társadalmat és a gazdaságot.

Az alkotmányba is azért került be a többpártrendszer és a parlamenti demokrácia mellé a szociális piacgazdaság fogalma, mert mindenki tudta, hogy ezt az elesett társadalmat nem lehet magára hagyni. Ha tetszik, ez egy jobboldali, konzervatív paradoxon: nekünk kell az állam szerepvállalását védeni, a kommunista elitből lett milliomosok, milliárdosok pedig a teljes liberalizmus és a mindenható piac híveivé váltak.

Nekik a pénz számít, nekünk az ember. Ettől még nem leszünk szocialisták. Érdemes hát több Antall Józsefet olvasni Dávid Ibolyának is. Legyünk jobboldaliak, de ne a politikai lexikonok és kézikönyvek kategóriáinak, hanem inkább az életnek akarjunk megfelelni.