Mandarin - A Földönkívüli
Az elmúlt esztendőkben két táncalkotó állított színre pompás, vakmerő A csodálatos mandarin-adaptációt, miközben farkasszemet nézett az örökössel. Horváth Csaba a Bartók Péterrel folytatott küzdelemben - látszólag - alulmaradt, ám elementáris néma előadásával megdicsőült. Juronics Tamás 1999-es műve a Szegedi Kortárs Balett repertoárján van. Mindkét férfiember - és címszereplő - büszkén kiálthatja: "Én vagyok a Mandarin!"
A PR-evolution DC alapítója, Kun Attila tisztelettudóan érdektelen, aszexuális munkájában egyszerre fedeztem föl a konstruktivista és Bauhaus-albumok, egy tai chi-edzésterv és az ezoterikus ponyvák hatását. Fölülemelkedve a gyötrő unalmon: becsülöm, hogy a táncos-koreográfus hűséges próbált maradni az eredeti műfaji megjelöléshez ("pantomim grotesque"), és kísérletet tett annak újraértelmezésére. Az Öreg Gavallér (Angelus Iván) figurájával - talán - Harangozó Gyula klasszikusára reflektál. Az üres térben álló fehér, gurulós műanyag tárolók oldalról zuhanyzófülkének tűnnek. Erre másznak föl a Csavargók, erről veti le magát a padlóra - idejekorán - a Mandarin (Kun Attila). A keleti kosztümös, végül félmeztelen, kínosan hiteltelen hazai kínai olyan, mint egy tudatmódosító szerek hatása alatt álló álguru. Harcművészeti pózokba mered; percekig bambul maga elé; ha kedve támad, artisztikus csókkal tapad a vele egy légtérben botorkáló fád, unott Lány ajkára. A bitang fickók eközben inzultálják. Az alkotón átfutott egy jó gondolat: a Csavargók, a Lány (Sarha Maira felejtendő alakítása) és a Mandarin néha úgy mozognak, mint a vadállatok. Ám az ideák-műfajok-stílusok labirintusában kerengő művész kiejtette kezéből a vezérfonalat (férfivágy, szexualitás, megváltás, föltámadás) - majd zavartalanul bolyongott tovább.
Az Operaház halált megvető bátorsággal, érvényes szerződés nélkül tárta a publikum elé Lőcsei Jenő színpadtechnikai bemutatóját, paranormális jelenségekkel. A kihalt gyárépületbe helyezett Mandarin, az infantilis alkotói attitűd eredményeként, látványeffektek sorozata. A fölütés - háttérben vetített vonalkód - a Mátrixot idézi. Majd mozgó, áruszállító rúdon befut néhány doboz, valami szekrényszerűség, egy csomagolt húsdarab, végül lábainál lógatva a Lány. Lesz még villámlás, süt a fény az ablakokból, nyílik a Menynyek kapuja, beindítják - majd elfelejtik leállítani - a füstgépet. Lőcseinél - ellentétben a széplelkű Kunnal - megjelenik a prostitúció mint a csúnya fogyasztói társadalom kísérőjelensége. A koreográfus - a nevesített szereplők mellett - tizenkét fős kart (hat férfi, hat nő) állított színpadra; ám ez pusztán számtani tény marad.
Lengyel Menyhért librettója filmszerű, melodramatikus rémtörténet. Lőcsei víziójában az X-akták. Így a minimál-mozgásos Mandarin (ifj. Nagy Zoltán, szereposztási tévedés) a sminkmesterek támogatásával fizikai metamorfózison megy keresztül. Az öltönyös, szürke csinovnyik váratlan "pőrén" pattan elénk (testszínű dressz, festett tetoválások), és hirtelen tar lesz (gumi-maszk). A Lány (Tsygankova Anna) végül egyesül a Földre küldött mutánssal.
A Magyar Nemzeti Balett barkácsmunkájában nincs Férfi, nincs Nő. Bánatosan kullog el az ész és az érzelem. A társulat állapota aggasztó. De a jegyszedő szót ért angolul.
PR-evolution Dance Company, Magyar Nemzeti Balett:
