A rendszerváltást megelőző évben a "leggazdagabb" régióban is mindössze nyolc százalékkal haladták meg a keresetek az országos átlagot, a legszegényebbnek számító Észak-Alföldön pedig mindössze tíz százalékkal maradtak el attól. 1992-re a közép-magyarországi régióban már az országos átlagnál ötödével voltak magasabbak a bérek, bár a többi régióban még akkor is közelítették vagy meghaladták a 90 százalékot. A bérnövekedés azonban a legroszszabb foglalkoztatási helyzetben lévő térségekben jóval alacsonyabb maradt, mint a dinamikusabban fejlődő országrészekben. A régiók közötti kereseti egyenlőtlenségek még 2004-ben is nőttek.

A belső vándorlás csökkenthetné a nagyon erős regionális foglalkoztatási és bérszakadékot. Magyarországon azonban nagyon alacsony a belső migráció, a sikeresebb és sikertelen régiók között ugyanis nemcsak a keresetekben, de az ingatlanárakban is tetemesek a különbségek. Ez, illetve a magas lakásbérleti díjak túlzottan költségessé teszik az elvándorlást. A foglalkoztatási verseny hiányában pedig a régiók közötti különbségek bebetonozódnak.

A foglalkozások közötti különbségek szintén némileg nőttek az elmúlt tíz évben, és e téren tapasztalható némi átstrukturálódás is az ágazatok között. Az oktatásban dolgozók 1995-ban még mintegy tíz százalékkal kerestek az országos átlagnál kevesebbet, 2004-ben pedig már ugyanennyivel többet. Némileg javult az egészségügyben és szociális szférában dolgozók pozíciója is, az átlagtól való elmaradásuk húsz százalékról tíz százalékra csökkent.

A legjobban fizető pénzügyi szférában a bér tavaly több mint 120 százalékkal - 1995-ben ez az arány 80 százalék volt - haladta meg az átlagot.