A tudatos vevő sokat spórol
Érdekes eredményeket hozott a Népszabadság hétvégi nagybevásárlása. A közhiedelemmel ellentétben például a fővárosi üzletek nem mindig drágábbak a vidékieknél. Az az elmélet is újragondolásra szorul, amely szerint a mindenki által olcsónak tartott üzletláncok árai minden termék esetében verhetetlenek. Az árcímkét tüzetesen megvizsgáló vásárlók nem kevés pénzt spórolnak a felületes vevőkhöz képest. A vizsgálódás előtt összeállítottunk egy képzeletbeli bevásárlókosarat, olyan cikkekből, amelyekre egy családnak egy szürke hétköznapon szüksége lehet. Ennek megfelelően vettünk dobozos UHT tejet, 20-20 deka parizert és sonkát, 10 tojást, 20 deka trappista sajtot, 250 grammos margarint, egy gyümölcsjoghurtot, 1,5 liter ásványvizet, egy üveg sört, valamint egy zacskó 3 kilós mosóport. A listával felkerestünk két fővárosi (CBA, Kaiser's), egy főváros környéki (Tesco), két szombathelyi (Lidl, Interspar), két szegedi (Coop, Penny Market) és egy nyíregyházi (Match) üzletet. A bevásárláskor igyekeztünk a listán lévő egyes termékek közül az üzletben kapható legolcsóbbat és legdrágábbat is fellelni.
A bevásárlás után kapott blokkokat megvizsgálva először arra lettünk figyelmesek, hogy a pusztán szemre vásárlóknak a kasszánál bizony mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk. A legolcsóbbnak tartott Lidlben például 1741 forintot lehet úgy spórolni, ha az ember mindenből a legolcsóbbat teszi a kosarába. Ott, ahol a legolcsóbb termékeket megvásárolva is a legtöbbet fizettük, a megtakarított összeg még ennél is nagyobb volt.
A kereskedők leginkább a saját nevüket viselő termékek (CBA joghurt, Coop párizsi, Spar sör) árából adnak értékelhető kedvezményeket. Ha nem ezeket a cikkeket választjuk, a boltok között egyébként meglévő árkülönbségek mérséklődnek. Jó példa erre a Lidl, ahol a márkás termékek nem sokkal olcsóbbak, mint mondjuk a magasabb árfekvésűnek tartott Kaiser'snél. Sőt, esetenként többe kerülnek, mint a közeli, drágábbnak tartott üzletekben. A Szombathelyen legdrágábbnak tartott Intersparban például olcsóbb a tojás és a trappista sajt is, mint a közeli Lidl üzletben.
Azt gondolnánk, hogy a fővárosban és környékén, ahol a legnagyobb az országban a fogyasztók vásárlóereje, a kereskedők megengedhetik maguknak, hogy nagyobb haszonkulccsal dolgozzanak. Ez azonban nem így van. A spórolós vevők számára a Tesco lett a legolcsóbb, megelőzve még a verhetetlennek tartott árakkal dolgozó Lidlt is, köszönhetően annak, hogy több a saját márkás terméke.
Míg a hipermarketben 1358, addig a diszkontboltban 1538 forintba került a fent említett bevásárlás. Ennek valószínűleg a piaci verseny is oka, hiszen a fővárosban és környékén minden jelentős kiskereskedelmi lánc jelen van.
Az általunk összeválogatott termékeket a drágább boltokban 20-30 százalékkal többért vehetjük meg, ha mindenből a legolcsóbbat választjuk. Ha a drágábbakat, nagyjából háromszoros árat kell fizetnünk.
Az elmúlt években megfigyelt piaci folyamatokat támasztja alá az a tapasztalatunk is, hogy a multinacionális láncok az árversenyben előnyben vannak a kisebb boltokkal szemben. Ez még akkor is így van, ha a "kicsik" láncba szerveződve igyekeznek felvenni a harcot a konkurenciával. Jó példa lehet erre a Kaiser's és a CBA esete. A kisebb méretű bolt érthető okokból nem tarthat akkora választékot, mint a nagyobb, így az egyes termékeken belül az árak szórása is kisebb. A multik tőkeerejüknél és piaci helyzetüknél fogva nagyobb kedvezményeket tudnak kisajtolni márkás termékeket forgalmazó beszállítóikból is. Valószínűleg mindezek miatt volt drágább ötszáz forinttal a CBA a legolcsóbb termékek összeválogatásakor is, mint az "elitláncnak" tartott Kaiser's.
