Egy újabb nap a végeken

Közös ellenségkép, hasonlóan kimunkált megoldási javaslatok - a szélsőbal és a radikális jobboldal akár közös összejöveteleket is tarthatna, ha a csomagolásról meg tudnának egyezni.

Mi nem vagyunk nagy párt, nem rendezünk óriási gyűléseket - próbálja tüzelni hallgatóságát Thürmer Gyula csepeli utcai fórumán, és ha valamiben, hát ebben igaza van. A tízemeletesek övezte sétálóutcán alig tucatnyi, idős szimpatizáns verődött össze a Magyar Kommunista Munkáspárt egyéniben itt induló elnökét meghallgatni, és új érdeklődők sem állnak meg.

A mikrofonba harsogó Thürmer megpróbálja egyetlen mondatban összefoglalni programjukat - "Sok adót fizetünk, fizessenek a gazdagok!" -, de ez sem hat. A bevásárlóközpont felől érkezők nem átallják tömött szatyrokkal kerülgetni a kis csoportot, legfeljebb egy-egy szórólapot fogadnak el, meg a Szabadság című pártlap aktuális számát, amely címlapján Szlobodan Milosevicset, a "kiemelkedő szerb hazafit" gyászolja. Pedig az elnök alig negyedóra alatt a történelem összes munkásjelszavát eldarálja - aktualizált formában. Tisztes nyugdíjakat követel, százezres minimálbért és ingyenes egészségügyet - az utóbbi kapcsán felváltva a kórház-privatizációval és a választások után megjelenő magánbiztosítókkal riogatva -, majd hirtelen témát vált, és kijelenti: "Nagyon sok ember úgy kezdi az életét, hogy nincs munkája." Sőt, a legtöbbünknek eleinte egy szál köldökzsinór mindenünk, bólogatok, de kifejti, hogy a garantált első munkahelyre és a mellé dukáló első lakásra gondol, s ha bejutnak, "addig ütik-verik a kormányt", amíg az előbbit bele nem veszi az alkotmányba. Ha már kormány, kap hideget-meleget a szocialista-liberális koalíció és a körzet eddigi "gyáriparos" képviselője, meg persze a tőkések, a multik, meg a biztonság kedvéért a külföldiek is, úgy általában. Közben megsiratja a szocialista magyar nagyipar egykori büszkeségét, a Csepel Műveket, amelyet "kis káefték tömkelegével árasztottak el", majd később váratlanul a kis- és középvállalkozók támogatása mellett teszi le a voksát.

Meg-megáll néhány bámészkodó, ilyenkor Thürmer visszakanyarodik a beszéd legnépszerűbb eleméhez, a választási csodafegyvernek szánt százezres minimálbérhez. Aztán lassan lezárja a beszédet: "Szavazzanak a Munkáspártra, juttassanak engem a parlamentbe!" -, majd az illedelmes taps után leteszi a mikrofont. A szimpatizánsból hirtelen szervezővé vedlő közönség elcsomagolja a standot, és néhány utcával továbbvándorolnak.

A Harmadik Út belső-pesti kampánygyűlésén a 150 fős tábornak köszönhetően itt lényegesen emelkedettebb légkör fogad, a színpadon pedig Schmidt Árpád MIÉP-sajtóreferens bemelegítő emberként segít elkapni a hangulatot. A radikálisoktól nemrég elhatárolódó Fideszt ostorozza, amely szerinte a választások után egyrészt összeáll az SZDSZ-szel, másrészt "elsősorban Israel Singer utasításait hajtják végre".

A közönség itt is főleg idősebbekből áll, de szép számmal akadnak egyetemistakorúak is. Az első jelölt még körzete, Józsefváros problémáiról beszél, majd áttér az "alternatív művészeti helyiségekre", ahol "drogosokat foglalkoztatnak". Az alternatív Bárka Színház új igazgatóján, az alternatív Alföldi Róberten is szörnyülködik egy sort. A kiöltözött nézők illedelmes színházi közönségként viselkednek: egyként fújolnak, a poénszüneteknél nevetnek, igyekeznek venni a lapot. Aztán Nagy Ervin, a Jobbik választmányi elnöke emelkedik szólásra.

A fiatal politikus ügyes szónok, lendületesen megragadja a szakpolitizálás közben kicsit elbágyadt közönség figyelmét. Élcelődik egy sort a miniszterelnök tízemeletes hirdetésein - "Amikor én megláttam, beletapostam a fékbe: megrémített, mert ekkora Gyurcsány Ferencet még nem láttam" -, majd hozzáteszi, hogy az Esélyegyenlőségi Minisztériumnak a "cigányok helyzete és a homoszexuálisok gyermekvállalása" helyett a kis pártok kampánylehetőségeivel kellene törődnie. Végül szakterületénél, az oktatásnál köt ki, a lényeg: a liberális oktatásfilozófia tudatosan elhülyíti a felnövekvő generációt, hogy minél többet fogyasszon, és ebből a szempontból a Fidesz is liberális. Ennek ellentéte a MIÉP-Jobbik közösségi értékeket képviselő irányzata volna, ami például Wass Albertet mint kötelező olvasmányt, illetve a kötelező hittan- és/vagy erkölcstanórákat tartalmazza.

A Fidesz lesöpri ezt a gyatra, szemét kormányt, mi pedig bejutunk a parlamentbe! - lelkendezik a szentendrei eredmények kapcsán.

Végül Csurka István, a MIÉP elnöke halk, nyugodt hangon beszélni kezd, mire a hallgatóság is elcsendesedik. Csurka nem szónokként viselkedik, szerepe több annál: higgadt, bölcs gondolkodó, aki tanulságos mesét mond estére. Nyitásként rúg néhányat a Fideszbe, a jobboldalt bekebelező "kisgömböcbe", amelynek "már csak a MIÉP-Jobbik áll ki a szájából, mert azt nem bírja lenyelni". Elárulja, hogy a Fidesz felemelkedése éppúgy "a globális uralkodó elit szándékának megvalósulása, mint minden, ami a rendszerváltás óta történt".

A Fidesz a középosztályt tartja kordában, és "a nemzeti közepet tántorítja el a forradalomnak még csak az elképzelésétől is" - közli komoran, hozzátéve, hogy Gyurcsány "egy rém". Neki is úgy adják a feladatokat - mint végre kiderül, a "globalizmus New York-i és tel-avivi irányítói". Általa a baloldal a "kivérzett proletárokat", a nosztalgikus időseket és a "semmit sem akaró cigányokat" tartja féken.

A választásoknak alig látja a tétjét - osztja meg gondolatait a lassan hozzászomorodó hallgatósággal. "Az egypártrendszer visszaállításáról van szó, és ennek mi vagyunk az egyedüli ellenfelei" - mondja, alig félórával azután, hogy Nagy Ervin a jövendölt Fidesz-győzelemnek örvendezett.

Thürmer Gyula
Thürmer Gyula
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.