Megtudhattuk, hogy a Fidesz értékelése szerint a 2002-es elbukott választások után csalódott táboruk vérmesebbjei relatíve higgadtan viselkedtek, amikor hónapokig "kék cédulás" voksolást emlegetettek (a párt középvezetésének heves bólogatása közepette). E szerint a jobboldal szélső pólusának egykori hídlezárós akciója is belefér még a demokratikus közélet kereteibe a Fidesz számára - lovas rendőröstül, vízágyústul. A demokrácia műfajának finoman szólva is kreatív jobboldali értelmezése a legfrissebb kövériáda első tagmondatában is tetten érhető. Mert mit is jelent az a feltétel, hogy "ha megkérdőjelezhető a választások tisztasága"? Kinek a számára? Borítékolható, hogy ilyen-olyan ügyeskedésektől most sem lesz mentes a voksolás, de hogy ezek elérik-e azt a kritikus tömeget, ami érdemben változtathatna a végeredményen, az az igazán lényeges kérdés. Ennek eldöntése viszont nem a verseny szereplőinek kompetenciája, hanem az e célra felálló alkotmányos intézményeké. Sportversenyeken sem a küzdő felek hirdetnek végeredményt.

A Fidesz aktuális felvetését az illegális "láncszavazások" kiküszöböléséről inkább elterelő hadműveletként értékelhetjük e tárgyban; a Mikola-, Semjén- és Kövér-féle sorozatos elszólások hatásai láttán bedobott, afféle taktikus demokráciaféltő reakcióként. Ráadásul a Fidesz jó előre jelzi, ha veszít, csalást kiált majd. A láncszavazós üzenet és Kövér e helyütt tárgyalt mondata tehát két különböző Fidesz-szólam vezérmotívuma.

Egyébként is, mi köze az "eredmény szorosságának" a tiszta választások elvéhez? Elszólás ez a javából, hisz leleplezi Kövér logikáját. Ha a Fidesz veszít, de éppen csak annyival, hogy azt még akár a lebonyolítás zavaraira is lehessen fogni, akkor bedobják majd a "választási csalás történt" formulát. Lesz, ami lesz; akkor már nem számít sem a demokratikus választásokba vetett közbizalom megingása, sem az esetleges nyílt színi csetepaték. Zárt gondolati rendszer ez; a Fidesz nem veszíthet benne. Hiszen ha többséget szereznek Orbánék, akkor kormányt alakítanak, és hagyják a fenébe a választások tisztaságának témáját. Ha viszont ismét alulmaradnak, akkor erkölcsi győztest hirdetnek majd, és önnön nyakukba akasztják az aranyérmet. És küzdenek tovább, nem törődvén azzal, hogy már rég lefújták a meccset. A haza nem lehet ellenzékben - ahogy mondani szokták.

A haza nem is, legfeljebb ők. Vereség esetén inkább saját berkeikben kellene acélosítaniuk a demokratikus eljárásokat. Kilátásaik biztatóak, hisz vezérük bejelentette a minap: ha oda kerül a sor, kész meghajolni a pártharag ereje előtt.