Így néha sutba vágják az alkotmányt (ez számszerűen hússzor történt meg a jelenlegi ciklusban), csorbítják a jogorvoslatok lehetőségét (pl. az autópálya-törvénnyel) - mindezt a többségnek jólétet ígérő fejlődés nevében. Olyan országban élünk ugyanis, ahol a pártérdek néha a jogállamiság fölé csusszanhat, mivel egy ilyen "baleset" több szavazót hoz, mint amennyit visz.

Nem kérdés: autópályák kellenek. Meg teljes, körbeérő M0-ás autóút is. De nem mindenáron és nem azonnal! Mert például vasútra is szükség van, és az is ugyanúgy közérdek. Ha a miniszter úr kicsit figyel a "zöldekre", rájön, ők nem a min, hanem a hogyanon vitatkoznak. Nálunk a nyomvonal néha a saját orra után megy, néha meg érdekes módon arra, amerre jó emberek jókor felvásárolták a telkeket. Hát nem furcsa? Szomorú, hogy a hogyanról való vitára már csak a bíróság maradt az egyetlen érdemi fórum. Álságos hozzáállás, ha az erőltetés mögé a helyieket helyezzük igazolásként: mennyire akarják ők is.

És ki védi meg azok érdekeit, akiknek nem(csak) az autópálya fontos, hanem mondjuk a visszaváltható és -szorulóban lévő üvegpalack? Vagy a Király utcában az épített környezet védelme, kvázi a jogállamiság indikátora? Sajnos ismét csak álságos, hogy a miniszter úr tehetetlenül összeborul a zöldekkel a pezsgősüveg sírja fölött, miközben a kormány nevében kampányhévvel ostorozza őket - mondjuk épp a hulladéklerakók körüli mizériák miatt. Miért nem foglal állást ilyen egyértelműen például a kétpói depónia kivitelezési hibáinak ügyében?

A miniszter úrból, az SZDSZ hivatalos képviselőjelöltjéből a veszprémi Országos Találkozón bizony jobban kikandikált a pártpolitikai farkas zöldre festett farka, mint azokból a szervezetekből, amelyekre remekül időzített cikkében név nélkül utalt.

Mert hát milyen is az igazi zöldpolitikus? Talán olyan, hogy kifogástalanul megcsinálja ugyan a házi feladatot, de egyetlen példával sem többet, és aztán döngeti a mellét, hogy kirobbanóan sikeres Magyarországon a környezetvédelem? Ami Magyarországon az Ön minisztersége idején környezetvédelem címszó alatt zajlik-zajlott - nos, ez volt az elvárható minimum.

Hogy is szólt a kampányszlogen 2003-ban az EU-tagságról szóló népszavazáskor? "Európa = tisztább víz". De ez csak hab volt a Rábán. A megoldás azóta is függőben. Mert a szomszédból jövő folyószennyezéssel Ön egy olyan lehetőséget kapott, hogy Magyarország végre nem csak a direktívák maradéktalan végrehajtásában jeleskedhet, hanem kezdeményezőként kardoskodhat a valóban tisztább víz mellett.

Ha ehhez a feladathoz bizalmat kap a választópolgároktól, kérem, tegye meg! És szedje össze magát! Mert a felelős, a kormányban erős, konstruktív és - a civilek többségével, s ne adj' isten, más pártokkal is - párbeszédre törekvő zöldpolitikára ma nagyobb szükség lenne, mint valaha.