A köztársasági alkotmány értékrendjével, a demokratikus jogállam értékrendjével összeegyeztethetetlen módon az 1959-es ítélet indokolt felülvizsgálata során az indokolásban Kristóf László 1944. július 27-i magatartásának a föltétlen jogszerűségét és Ságvári Endre magatartásának jogellenességét állapították meg.

A Magyar Köztársaság nevében elutasították a különbségtételt az 1944. nyári megszállt Magyarország jogrendje és a demokratikus Magyarország jogrendje között - a bíróság az ítélet indokolásában ezt elmulasztotta hangsúlyozni, sőt jogi értelemben éppen az ellenkezőjéből indult ki.

Abból a tényből, hogy Kristóf László ügyében az 1959-es jogerős ítélet nem jogállami körülmények között született, a bíróság téves következtetéseket vont le. A nem jogállami körülmények között történt felelősségre vonás jogszerűtlenségéből még nem következik az elítélt magatartásának jogszerűsége. Egy magatartás büntethetőségének hiánya még nem jelenti feltétlenül a magatartás jogszerűségét.

Nem az a baj, hogy Kristóf Lászlót fölmentették, hanem hogy az indokolásban 1944. július 27-i magatartását jogszerűnek, Ságváriét pedig - a jogos védelem tagadásán keresztül - jogellenesnek minősítették. Ebből az következik, hogy ha Ságvári Endre életben maradt volna, emberölés miatt kellett volna bűnösnek kimondani, ha eltekintünk az elévüléstől.

Összehasonlításul: 1945-ben Németország amerikai övezetében törvényben mondták ki, hogy "azok a cselekmények, amelyek a nácizmus és a militarizmus ellen irányultak, nem büntethetőek." (G. Radbruch: Törvényes jogtalanság és törvényfeletti jog. 137. old. In: Modern polgári jogelméleti tanulmányok. Szerk.: Varga Csaba, Budapest, 1977) Ugyancsak Németországban egy katonaszökevény férfi 1943-ban lelőtte a letartóztatására érkező őrmestert, majd sikerült Svájcba jutnia. 1945-ben hazatért, majd egy értékvakságban szenvedő jogpozitivista ügyész vádat akart ellene emelni, az eljárást azonban megszüntették azon az alapon, hogy "amit a hajdani jogvédők jogként szolgáltattak, az ma már érvényét vesztette. A Hitler és Keitel hadseregéből történt szökés a mi fölfogásunk szerint nem jelent olyan vétket, amely a dezertálót becstelenné és büntetését jogossá tenné; nem szolgál alapul bűnösségének megállapításához." (Radbruch, id. mű, 134-135. old.)

Azzal maradéktalanul egyetértek, hogy a bíróságnak nem lehet feladata ideológiák minősítése. Itt azonban nem ideológiák minősítéséről van szó, hanem bizonyos normák jogi jellegének és egy jogrendszer legalitási alapjának a megítéléséről. A XX. század egyik legelismertebb jogfilozófusának és büntetőjogászának, Gustav Radbruchnak a munkássága nyomán ismert és alkalmazott a törvényes jogtalanság vagy törvénybe foglalt jogtalanság (gesetzliches Unrecht) kategóriája, amelyet különösen a második világháború utáni felelősségre vonások során alkalmaztak. E szerint a formailag hatályos jognak vannak olyan normái, amelyek oly mértékben illegitimek, igazságtalanok, ellentétesek az emberi jogokkal, hogy jogi minőségük is hiányzik, ezért azokat a demokratikus jogállam bíróságai az elkövetéskor hatályos jog alkalmazása során nem vehetik figyelembe. Az LB-nak jelen esetben is ezt az elvet kellett volna alkalmaznia Magyarországon, 2006-ban. 1944. március 19-e után az akkor formailag hatályos magyar jog egy része is törvénybe foglalt jogtalanságnak tekinthető.

1944. március 19-én megszűnt a magyar állam szuverenitása, ezzel a kormányzat legitimitása, és ennek következtében csorbult a magyar jogrend legalitása is. A nem legitim jogrend legalitása részlegessé vált. Megmaradt a magánjog, a közlekedési szabályok és más politikailag közömbös jogszabályok legalitása, de megszűnt a politikai büntetőjog és az erőszakszervezetekre vonatkozó normák legalitása. Márpedig ha hiányzik a legalitás, akkor nem lehet beszélni a jogos védelem hiányáról sem, vagy ez a kategória legalábbis nem értelmezhető. Radbruch mondja ki egy Hitlert szidalmazó férfit följelentő és ezzel kivégzését okozó igazságügyi tisztviselő kapcsán, hogy "aki ezekben az években valakit följelentett - tegyük hozzá: vagy előállított -, számolnia kellett és számolt is azzal, hogy a vádlottat nem az igazság kiderítését és jogszerű ítéletét biztosító, jogi garanciákkal övezett törvényes bírósági eljárásnak, hanem az önkénynek szolgáltatja ki." (Radbruch, id. mű, 132. old.)

Az 1921. III. tc.-re való hivatkozás kapcsán - amely jogszabály az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos fölforgatására irányuló cselekményeket rendelte büntetni - a bíróság nem vette figyelembe, hogy 1944 nyarán nem létezett az állam és társadalom törvényes rendje, így annak védelméről sem lehetett szó. Az 1921. III. tc.-re való hivatkozással, az állam törvényes rendjére való utalással a bíróság törvényesnek nyilvánította a Sztójay-Veesenmayer-kormányt. A harmadik köztársaság Legfelsőbb Bírósága ezzel egy illegitim jogrendszer álláspontjára, értékrendbeli alapjára helyezkedett, megengedhetetlen jogfolytonosságot teremtve a vészkorszak önkényének jogrendje és a polgári demokratikus jogállamiság jogrendje között.

A fegyverhasználati jog összehasonlításánál nem vették figyelembe, hogy milyen cél, milyen rend érdekében történik a fegyverhasználat. A Büntető Kollégium ítéletmagyarázata (Népszabadság, 2006. március 17.) összemossa a legitim hatalom hiányával jellemezhető belpolitikai értelemben vett polgárháborús helyzetet a hadijog értelmében vett polgárháborús körülményekkel.

Ezzel az indokolással az LB megszakította, megkérdőjelezte a jelenlegi Magyar Köztársaság és az 1946-os második köztársaság közötti kontinuitást, amit a köztársaság alkotmányát létrehozó 1989. évi XXXI. törvény indokolása is kifejezésre juttatott: Mindehhez (értsd: a demokratikus jogállam megteremtéséhez) "megfelelő alkotmányos alapot nyújt a második világháború után szerves fejlődés eredményeként kialakult népi demokrácia intézményrendszere; ezen belül is elsősorban az első szabad választások után 1945-ben megalakult Nemzetgyűlés által elfogadott, Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvénycikkben foglalt rendelkezések".

Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy az LB ítéletének indokolása szembekerült a Magyar Köztársaság alkotmányának értékrendjével, megsértette a Magyar Köztársaság alapvető alkotmányos értékeit, és érveket szolgáltatott a fasizmus rehabilitálására törekvő szélsőjobboldal számára.