Szanticska kihalásra ítélt falu volt a nyolcvanas évek végén. A százhúsz lakóból '87-re kilenc fő, '89-re pedig egy őslakos, Etelka néni és az újonnan betelepülő Pál István maradtak. Pedig a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekvő Szent István faluja (a szlovák Szentecske szóból származó név az első királyra utal) jobb sorsot érdemel. Így gondolták ezt az új lakosok is, akik Pál István vezetésével 1991-ben megalapították a Szanticskai Alkotók Egyesületét, hogy életet leheljenek a faluba. Tudatos falufejlesztésbe kezdtek.

- Akkor ez a civil szervezet vette át az állami feladatokat, mint az útépítést, a közvilágítás vagy a kábeltévé beszerelését, az ünnepi műsorok megszervezését - mondja Pál István, az egyesület elnöke. Miután az országban elsőként részönkormányzat alakult Szanticskán, az egyesület jobban tudott összpontosítani a szellemi értékek megőrzésére. Az egyesület önerőből, a vendégház üzemeltetésével tartja fenn magát: ott évente 3500-4000 gyerek fordul meg. Most nyolc állandó lakosa van a falunak, és 20-21 ingatlantulajdonos vesz még részt a döntések meghozatalában. Falufejlesztési programjuk 1992-ben megkapta az Európai Falufelújítási Díjat.

A humánerőforrás-fejlesztési operatív programon nyertes projekt is igazodik a már meglévő falufejlesztéshez. - A környékbeli, hátrányos helyzetű munkanélküliek bevonása és képzése volt a cél a hagyományőrzés és az értékteremtés mellett - mesél Pál István a programról, amelynek megvalósítására a Szanticskai Alkotók Egyesülete a Kárpátok Alapítvánnyal és az Észak-magyarországi Regionális Képző Központtal együtt dolgozta ki a pályázatot.

A programra volt igény: a 2005. március elsején induló projektre a környező településekről négyszázan jelentkeztek, közülük 22 főt választottak ki. Asztalos- és szövőszakmát oktatnak, szakképesítést és foglalkozási lehetőséget is nyújtanak a projekt keretében.

- Két menyecske tanul asztalosnak, és három szövő fiút is oktatunk, úgyhogy az esélyegyenlőség valóban érvényesül - mondja büszkén Pál István, aki hangsúlyozza, rendkívül fontos fegyvertény, hogy egy év alatt senki sem morzsolódott le a huszonkét fős csapatból.

Mindehhez persze hozzátartozik, hogy a falu a 25-45 év közötti "diákok" minden gondjával foglalkozik. - Szakmai kirándulásokat szervezünk a családokkal, és segítünk az étkeztetésben is - sorolja Szanticska "mindenese", aki nemrég Kós Károly-díjat is kapott munkájáért. A programon kívül olyan délutáni képzéseket tartanak, amelyek új szakmák megismerését szolgálják.

A 66 millió forintos uniós támogatásból (amelyet a három szervezet kapott) beszereztek egy csuklós buszt, amellyel több helyszínen tudják bemutatni a csapat munkáját: a szövést, a korongozást, a kiskovácsolást. Legutóbb februárban arattak nagy sikert bemutatójukkal a Budapest Szállóban. A tanulók június 30-án vehetik át a bizonyítványukat ünnepélyes rendezvény keretében, és most már biztos, hogy tizenhat főt a falu tud majd foglalkoztatni, de az egyesület a többiek elhelyezkedésében is segít.

- Gördülékenyebb lett az élet Szanticskán a program hatására. Az Észak-magyarországi Regionális Képzőközpont előadói mellett a saját embereink is tanítanak, ami az értékmentés része: a környékbeliek is visszazökkennek a hely kultúrájába - magyarázza Pál István. A Nemzeti Fejlesztési Hivatal az egyenlőség a humánfejlesztésben kategóriában díjazta a szanticskai programot. A siker ellenére az őszre tervezett program (immár harminckét fővel és egy ács-állványozó képzéssel) nem nyert támogatást.

De Pál Istvánban nincs keserűség. - Óriási élmény volt a program - mondja, és a falu fejlesztése, szépülése így is folytatódik.

Munkanélküliek képzése és hagyományõrzés: az ország legkisebb településén mindkettõ sikerült