Művészi munka és közösségi élmény
Bár nincs egyetlen, az összes néptánccsoportot nyilvántartó szervezet, néhány adatot azért ismerünk. Országszerte körülbelül hatvanezer diák tanul néptáncot az alapfokú művészeti oktatás keretében, a rendszeresen működő felnőtt revival- (vagyis a többnyire városban működő, a régi táncokat megtanuló és feldolgozó) együttesek száma kétszázötven-háromszáz körül mozog, és ehhez jönnek még a hagyományőrző tánccsoportok (vagyis azok a többnyire vidéken, egy-egy településen működő együttesek, amelyek saját területük hagyományait viszik tovább). - És akkor a határokon túl működő magyar együttesekről még nem is beszéltünk - mondja dr. Diószegi László, a Martin György Néptánc Szövetség elnöke. És ami tény: az elmúlt években egyre többen táncolnak.
Diószegi László szerint a népszerűségnek két fő oka van: egyrészt világszerte, így Magyarországon is az emberek a gyökereiket keresik, másrészt a globalizáció miatt (is) felértékelődött a kisközösségek szerepe. - Ezeknek az együtteseknek a vonzerejét ötven százalékban a művészi munka, ötven százalékban a valahová tartozás élménye adja - mondja.
Hasonlóan vélekedik erről Villi Tamás is, aki már több mint tíz éve táncol a Válaszút Táncegyüttesben. Azt mondja, két ok miatt: egyrészt szereti, hogy a néptánc alapjaira építve mindig kitekintenek egy kicsit más műfajok felé is, másrészt ebben a közösségben van a baráti köre. Diószegi szerint az sem ritka, hogy az együtteseken belül házasságok köttetnek, és a párok később a gyerekeiket is elhozzák.
A népszerűség nem új keletű, már a rendszerváltás előtt is sokan táncoltak. Többnyire a szakszervezetek és a szövetkezeti szféra tartotta el a csoportokat, amelyeknek általában a művelődési házak adtak próbahelyet. 1989 után ez a rendszer összeomlott, de a legtöbb együttes egyesületként folytatta. Jelenleg a helyi önkormányzatok támogatásával, az NKA és az NCA pályázatain elnyert pénzekkel működnek.
Az 1974-ben alakult, 40 fős Nyírség Táncegyüttes például évi 20-30 fellépését fedezi a városi önkormányzattól kapott 2,7 millió és a pályázatokon elnyert 1,3-1,5 millió forint, szponzort arrafelé nemigen találnak. Persze olyan együttes is akad, amelyik kevesebbet kap, ilyenkor az is megesik, hogy a tagok maguk varrják a fellépőruhát, vagy egyszer-egyszer kifizetik az útiköltséget is egy-egy fesztiválra.
Nagyon fontos változás, hogy a mozgalom mögött kialakult egy intézményi háló. 1998 óta az alapfokú művészetoktatás részeként tanulható a néptánc. Ehhez az állam normatívával (59000 forint/fő/év) járul hozzá, így a szülőkre kevés költség hárul. - Ez a rengeteg diák megteremtette az igényt, hogy néptáncpedagógusokat képezzenek - mondja Demarcsek György táncpedagógus, a Nyírség Táncegyüttes vezetője. Nyíregyházán és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például öt-hatezer gyerek tanul alapfokon, rájuk építve létezik tánc tagozatos művészeti szakközépiskola, ahová folyamatosan három-négyszeres a túljelentkezés, a Magyar Táncművészeti Főiskola kihelyezett néptáncpedagógus- képzésén pedig kétévente végez egy osztály.
Az, hogy az alapfokú képzésben ilyen sokan tanulnak, további előnyöket is jelent. Egyrészt ezekből a gyerekekből válogathatnak a nagy együttesek utánpótláscsoportjai, másrészt a tanítás a pedagógusok számára biztos anyagi hátteret jelent. Így akár azt is megtehetik, hogy mellette kedvtelésből, esetenként óradíj nélkül dolgozva vezethetnek amatőr néptánccsoportokat. Demarcsek György szerint azonban a néptáncoktatás igazi jelentősége mégsem ez, hanem a közösségformáló élmény, művészeti nevelés, hagyományőrzés és újraalkotás, jellem- és testformálás, amely így, együtt, szinte kizárólag csak a néptáncoktatás sajátja.
