Kis magyar sikkasztológia
Ez a könyv arról szól, hogy ahol nem lehet tudni, mi micsoda, ott nem lehet cselekedni sem. Ott a társadalom nagy problémái és a társadalmi öntevékenység elkerülik egymást a mesterséges ködben. Mely csak részben mesterséges, részben sajnos természetes.
Egy fiatal demokráciában amúgy is elmosódottak még a formák, a határok, a társadalmi munkamegosztás. Ha ezt az elmosódást még erős hatalmi és egzisztenciális érdekek is támogatják, akkor végképp szétcsúsznak a keretek, melyek a civil tetterőt összetarthatnák.
Ez a könyv informatív provokáció. A szerzőpáros berobbantotta a hegyet, nekiállhatunk kitermelni a tanulságokat.
Van egy sokakat érintő és izgató, súlyos társadalmi probléma, s miközben ennek súlya nem csökken, a vele foglalkozó mozgalom (adott esetben a feministáké) gyenge marad és széthullik. Két ember, aki ezt a gyengeséget és széthullást közelről és - házaspár lévén - egymás közeléből nézte - aktivistaként, szimpatizánsként, tudósítóként, dokumentátorként - párbeszédes formában elmeséli a történetet. A recenzens az olvasást kétkedve kezdi, és meggyőzve végzi. Ha ketten áldialógus formájában előadják, amit mindketten tudnak, abból jó nem sülhet ki. Itt azonban egészen másról van szó: a történet szenvedélyes, marcangoló és önmarcangoló rekonstrukciójáról. Mire a marcangolás végére érünk, olyan tanulságokkal gazdagodunk, amelyeket szinte minden társadalmi problémában felismerünk, melyek civil gyógymód nélkül nem kezelhetők.
A magyar polgári demokrácia kialakulófélben van, és sokan szeretnék, ha félbe is maradna. A különböző szervek, funkciók szétválása tökéletlen. Összefolyik a civil és az állami, az önkéntes mozgalmi tevékenység és az egzisztencia, az ideológia és a szociológia, a társadalmi gyakorlat és a társadalmi rendszer kritikája. A Feminista Hálózat elsorvadásának az a belső tanulsága, hogy amorf, körvonalazatlan szervezetekkel, bizonytalan önmeghatározással, szabályozatlan döntéshozatallal, működési mechanizmussal, hatáskörökkel és pénzgazdálkodással hatékonyan tevékenykedni nem lehet. Sokan szeretnék, hogy ne is lehessen. A társadalom súlyos problémáival való független foglalkozás ugyanis feszültséget generál, igényeket kelt, energiát, pénzt, odafigyelést s érdekek tekintetbe vételét, tehát ellenérdekek sértését követeli a politikusoktól, ezért a politikusok alibi szervezeteket keresnek, kreálnak, pénzelnek, amelyekben vadul hadonásznak a szikével, de csak a fölhámot csiklandozzák.
