Azt mondja a Fidesz kampányklipje, hogy Orbán Viktor az egyetlen politikus Magyarországon, aki az elmúlt négy évben 3,2 millió emberrrel beszélgetett (lehet, hogy választópolgárral, tök mindegy, tőlem lehettek közöttük akár a választókoron innen lévők, inkluzíve csecsemők is, és az sem zavar, ha saját szűkebb és/vagy tágabb famíliájának összes tagját is beleszámolták a szöveg megfogalmazói; esetleg maga Orbán Viktor. Az a pár ember nem oszt és nem szoroz, legyünk nagyvonalúak.

Maradjunk a 3,2 millánál. Szép nagy szám. Hétjegyű, a kettes után is van öt nulla. Emberből pedig számomra gyakorlatilag felfoghatatlan sokaság, pl. jóval több, mint Budapest lakossága (éppen ezért fogok kimenni április másodikán a Kossuth térre, hogy fogalmat alkothassak róla, mennyi az annyi; abban ugyanis biztos vagyok - most már -, hogy a Parlament előtt, mellett, mögött és talán alatt is ott lesz mind a háromegészkéttizedmillió magyar honpolgár, akivel az elmúlt négy év során Orbán Viktor beszél/getet/t.

Azzal kezdem, hogy én speciel el is hiszem, hogy ez így volt. Orbán Viktort hihetetlen munkabírású embernek ismerhettük meg, olyannak, aki - ha a fejébe veszi (nincs róla hírem, hogy a fejébe vette volna) hegyeket tud megmozgatni.

Tehát mondom, én elhiszem, hogy Orbán Viktor a négy év alatt, amíg szinte alig járt be munkahelyére, a parlamentbe, jól elbeszélgetett a 3,2 milió magyarral - amivel, ha valaki nem tudná, szerintem - automatikusan beírta magát a Guiness Rekordok Könyvébe. Abba, amibe pont a minap került be borzasztóan szánalmas produkciójával a 48 órán át "zenélő" Sziámi zenekar. De hát úgy látszik ebben az országban már csak a paranormális teljesítményeknek van értékük.

Mindazonáltal, mivel nem vagyok a vak hit embere, előkaptam a kalkulátoromat és számolgatni kezdtem, hogy a magam nyelvére is lefordítsam, mit jelent ez a nagy szám? Mit jelent az, ha valaki éjt nappallá téve semmi mást nem csinál, csak beszélget az övéivel, és, mint maga az exminiszterelnök is annyira szereti hangsúlyozni: nem csak az övéivel, hanem pl. a gazdasági szférában fűvel-fáfal, aki csak az útjába kerül.

Számoljunk együtt!

3,2 millió magyar ember elosztva néggyel az 800 ezer magyar ember. Ami azt jelenti, hogy Orbán Viktornak - ha jól osztotta be az idejét, energiáját - évente ennyi magyar emberel kellett beszélgetnie.

800 ezer osztva 365-tel az 2191,78082191; felfelé kerekítve 2192 magyar ember. Vagyis naponta ennyi magyar beszélgetőpartnere volt a Fidesz+bedarált jobboldali expártok frontemberének.

Ha már most Orbán Viktor, a Nemzet Beszélgetőpartnere non-stop beszélgetett, a nap huszonnégy órájában a magyar emberekkel, akkor óránként 91,3 magyar embererrel tudott csevegni, vagyis percenként valamivel több, mint másfél magyar emberel, vagy, hogy ne tűnjünk kekeckedőknek, kétpercenként hárommal. Amik szép kétperces nyolcszemközti beszélgetések, vannak ilyennek, minden a szituációtól, meg a témától függ. (Orbán Viktoron kívül én legfeljebb Friderikusz Sándorról vagy druszájáról, a másik Nagy Magyar Showman-ről, a Fábry Sándorról tudok elképzelni hasonlót. Esteleg még Baló Györgyről, de ő nem hülye, ezt már nem vállalná.)

Szép teljesítmény, ez vitathatatlan. Bár, azt hiszem egy kicsit egyhangú lehet, és minimum azt feltételezi, hogy egy végeláthatatlan futószalag szállítja Orbán Viktor színe elé a megannyi társalgás résztvevőit, mondjuk mint a vurstliban a céllövöldében - lehet, hogy Bayer Zsolt és Hankiss Ágnes szállította a technológiát?)

Fordítva is elképzeltem, ahogy a kis Nagy Ember teker valamilyen perpetuum mobilén a valamilyen okos szoftver segítségével egy fantasztikus logisztikai forgatókönyv alapján felsorakoztatott 3,2 millió magyar ember végeláthatatlan sora előtt és úgy zajlanak az interjúk. (Persze közben semmi egyéb foglalatosság, kis dolog, nagy dolog, eszem-iszom, mert mindaz a tartalmas beszélgetésekből lop el drága időt.) Akkor is le a kalappal.

De! Van ezzel a szünetmentes beszélgetéssorozattal egy kis hiba. Nevezetesen, hogy ez több, mint emberefeletti teljesítmény. És egyelőre nem lett kihirdetve, hogy Orbán Viktor valójában nem is ember. (Igaz, még majdnem két hét van az első fordulóig; még minden megtörténhet.)

Úgyhogy elkezdtem újra számogatni, egy picit reálisabb osztókkal.

Abból indultam ki, hogy manapság senki sem dolgozik nyolc órában, ill., hogy a magánszférában a felelős beosztású vezetők napi 10-12 órás penzumot teljesítenek, valamint, hogy Orbán Viktorról köztudott, hogy ezeken is símán túltesz. (Amivel persze másoktól veszi el a munkalehetőséget, miközben mindenkinek megigéri a munkát meg a kenyeret.) Tehát a győzelem érdekében símán bevállalhatta, hogy ráver a topmenedzserekre, területi képviselőkre, arcpirítóan kis pótlékok mellett túlóráztatott orvosokra, egészségügyi szakszemélyzetre. Viszont feltételeztem, hogy felesége ragaszkodik hozzá, hogy a férje, legalább amikor ellenzékben van, törődjön időnként vele, az öt gyermekével, szüleivel, és persze hébe-korba kapálgasson is a szölőben , ezért 16 órás munkanappal kalkuláltam, hogy megtudjam, óránként hány magyar emberrel kellett (mit kellett, adódott lehetősége!) beszélgetnie. Így természetesen nagyobb szám jött ki: százharminchét magyar embert köpött ki a kalkulátor. (Lehet, hogy holnap elviszem a szerelőhöz.)

Ha tehát óránként százharminchét magyar emberel beszélgetett Orbán Viktor az elmúlt négy esztendőben, úgy, hogy szombaton és vasárnap is naponta tizenhat órán át semmi mást nem tett, mint beszélgetett - külföldön is csak magyarral, magyarul állt szóba -, akkor percenként 2,28333333 emberrel beszélgethetett, azaz - ismét felfelé kerekítve kettő egész háromtized emberrel.

Mit mondjak, ezek nem lehetek annyira tartalmas párbeszédek. Beszélgetőpartnerenként nagyjából fél perc. Miről beszélgethettek?!

Benne van a Fidesz programjában. Tudniillik nem csak beszélgettek, sűrün jegyzeteltek is. Úgyhogy ezért egy újabb kalapemelés! Annak a 3,2 millió polgártársamnak a nevében is, akit a Fidesz kampányklipjbéből ítélve újfent teljesen hülyének néznek.

U.i..Ennek a jegyzetnek egy első változatában csődöt mondott a számtantudományom, aminek következtében azt állítottam, hogy Orbán Viktor a négy év alatt a 3,2 millió magyar polgár mindegyikével csupán 2,28 másodpercet tudott beszélgetni, vagyis nagyjából csak egymás köszöntésére jutott idejük. Tévedtem. Ezért megkövetem valamennyi érintettet, és matematikából bevések magamnak egy karót, továbbá elgondolkodom az írástudó felelősségén.