Újpesti (kilencven)kettő
1. Kovács Zoltánnak, akinek a hovatartozása nem csupán szólamokban jelentkezik, mert ez az ember akkor is megfeszül a lilák győzelméért, amikor mások már lemondtak arról. Ebből a szempontból törvényszerűnek mondható, hogy a 92. percben - "hátha mégis lesz valami" alapon - elindult a rövid sarok felé, és a vendégvédőket megelőzve, előrevetődve befejelte Füzi beadását.
2. Bernáthnak, aki a sérülések miatti hosszabbításban - miközben szinte minden debreceni játékos a saját tizenhatosánál sorakozott - több méteres területet hagyott Füzinek, hogy átvegye Erős keresztlabdáját. A DVSC-nek egyébként is sok gondja volt a védekezéssel; noha a ráadásig csupán egyszer került a hálójába a labda, hátsó négyesének futballistái - mindenekelőtt Bernáth és Máté - olyan szakaszokban is szembeszökően ingadoztak, amelyekben a zavart semmi sem indokolta. (Jóllehet az első újpesti gól "szerzője" Máté volt, arról a hátvéd speciel nem tehetett. Annál inkább boszszankodhatott Csernyánszki, aki első osztályú mozdulattal hárította Vanczák fejesét, ám mentése mit sem ért, mert a kipattanóra igyekvő Rajczi, Éger, Máté trió tagjai közül utóbbiról mégis csak a kapuba jutott a gömb.)
3. A Debrecen három-négy tiszta helyzetet veszni hagyott. Bogdanovicsot akkor nem érhette szemrehányás, amikor Halmosi átadását majdnem a léc alá küldte - Vlaszák, miként mondani szokás, nagyot fogott -, és akkor sem, amikor prímán megjátszotta Mátét, aki azonban tízméternyire a gólvonaltól luftot rúgott. (Hasonlóképpen szerencsétlen "megoldás" nem csupán ez az egy akadt: Dombi például - szó szerint - átesett az álló labdán.) Ám nagyon is moroghattak a nagyerdeiek, amikor Bogdanovics mellé, illetve fölé küldte az első félidőben Sándor Tamás, majd a másodikban Sidibe gólpassznak tetsző átadását.
4. A vendégek rosszul "elsült" cseréinek. Amíg a Bogdanovics, Sidibe kettős játszott elöl, e páros többé-kevésbé "fenn" tudta tartani a labdát, ám az után, hogy Sidibe visszament a középpályára - a lehívott Halmosi posztjára -, és az őt felváltó Brnovics, valamint a Bogdanovics helyére beküldött Ferenczi lett a két "ék", érezni lehetett: a Debrecen nem tud többet elérni a döntetlennél. Nem mellesleg, az 1-1 részben Bogdanovics érdeme volt, hiszen ő vezette azt az akciót, amelynek végén a csatárt belül követő Nikolov az ötösről a hálóba fejelt.
5. A mázlinak, elvégre nyilvánvalóan az is kell ahhoz, hogy bármelyik csapat a 92. percben szerezze meg a győztes gólt. (Ez nem csökkenti Kovács érdemeit, hiszen a klub iránt elkötelezett labdarúgó tett azért, hogy a szerencse a lilák mellé szegődjék.)
Valószínűleg vannak még más szempontok is, ám a további "ragozás" szükségtelen. Az eredményjelző táblán, ugyebár, az virított: Újpest-Debrecen 2-1...
És nem ez a lényeg?
ÚJPEST-DEBRECEN 2-1 (1-0)
Szusza Ferenc stadion, 5122 néző. Jv.: Szabó.
Újpest: Vlaszák - Vermes (Lettrich, 70.), Vanczák, Vaskó, Füzi - Kovács, Erős, Hullám (Freud, 80.), Tóth - Rajczi, Tisza (Sándor Gy., 63.).
Debrecen: Csernyánszki - Bernáth, Éger, Máté, Szatmári - Dombi (Madar, 46.), Nikolov, Sándor T., Halmosi (Brnovics, 76.) - Bogdanovics (Ferenczi, 85.), Sidibe.
Gól: Máté (39., öngól), Nikolov (62.), Kovács (92.).
