Tovább mélyül a hazai köny-nyűzenei piac válsága: a 2004-es adatokhoz képest a bevételek alapján 15 százalékkal, a darabszám szerint pedig csaknem 20 százalékkal sikerült tavaly gyöngébben a CD-k eladása - mondta a Népszabadságnak Jeszenszky Zsolt, a Mahasz (Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége) képviselője. Bár külföldön is visszaesés tapasztalható, a hazai zuha-nás körülbelül háromszorosa-négyszerese a nemzetközi trendnek. A tavalyi év legsikeresebb lemeze a NOX Ragyogás című korongja volt: ez az egyetlen dupla platinalemez, csaknem 42 ezer példányban kelt el.

Míg a piac 1999-ben 8,5 milliárd forintot termelt (az inflációt figyelembe véve, a mai forintkurzuson körülbelül 11 milliárd lenne), 2004-ben csak hatot. Az, hogy darabra ez pontosan mennyi hanghordozót jelent, nem derült ki, mert a piac egyes szegmenseire vonatkozóan csak becslések állnak rendelkezésre. Mindenesetre beszédes, hogy Jeszenszky szerint tavaly egy CD átlagára ezer forint körül volt. Azért lehet ilyen alacsony (annak ellenére, hogy egy friss külföldi kiadvány ára még mindig elérheti az ötezer forintot), mert a hazai piac igencsak árérzékeny, és az eladott hanghordozók 37,4 százaléka olcsó, ömlesztett, úgynevezett budget-kiadvány, amelyeken esetenként, kissé megtévesztő módon, nem is az eredeti, neves előadók hallhatók.

A magyarországi könnyűzenei piac jellemzője, hogy nagyon magas az itthoni előadók aránya: ha az előbbi, közvetlen importból származó olcsó tömegárut nem számoljuk, az eladott lemezek legalább 50 százaléka hazai muzsikusoké - az arány magasabb, mint bárhol a világon. Erről árulkodik a Mahasz által kibocsátott tavalyi top 100-as lista: míg 2004-ben a Rómeó és Júlia című musical francia nyelvű kiadása volt a legnépszerűbb lemez, most nincs külföldi kiadvány a top 10-ben.

Bár az eladási adatok szerint Magyarországon a hazai csapatokba érdemes befektetni, a valóság ennél sokkal árnyaltabb. A nagy nemzetközi kiadók hazai kirendeltségei egyre kevésbé foglalkoznak
a magyar zenekarokkal (a Warner is beszüntette nemrég ezt az üzletágát). Jeszenszky szerint ennek oka az, hogy egy hazai csapattal sokkal több a munka, míg egy nemzetközi kiadvány esetében szinte mindent készen kapnak a kiadók. S a külföldi anyacégek számára egy-egy nemzeti kiadvány sikere elenyésző bevételt produkál a nagy nemzetközi sztárok eladásaihoz képest.

A hazai zenekarok többsége így most kisebb cégekhez szerződött: például az Irigy Hónaljmirigy és a Tankcsapda a CLS-hez. De vannak olyan cégek is, amelyek két formációval is komoly piaci szereplők tudnak lenni; ilyen a Twelve Tones, a Kistehén és az Emil Rulez kiadója.

Egy biztos: a magyar zenebarát nem szeret CD-t vásárolni. Igaz, nincs is hol, mert a klasszikus CD-boltok szinte teljesen eltűntek, az internetes vásárlásra nyitott vevőket pedig elcsábítják az olyan nagy nemzetközi online boltok, mint az Amazon vagy CDExpress.

Azt ma már persze senki sem tudja megmondani, hogy a választék hiánya miatt maradtak-e el a vevők, vagy a boltok szűntek meg a vevőhiány miatt, esetleg a kiadók volnának okolhatók, amelyek azért nem hoznak be az országba friss, kurrens kiadványokat, mert az eladható példányszám miatt egyszerűen nem éri meg nekik. Ami megmaradt, az néhány kisebb, delikát szakbolt. No meg a hipermarketek polcai, ahol viszont szinte csak a toplistás lemezek vannak jelen.

Jeszenszky Zsolt szerint a helyzet kialakulásáért a médiának is nagy a felelőssége: a szakember szerint a kereskedelmi rádiókban a nyolcvanas évek végén megállt az idő, azóta teljesen elzárkóznak a nemzetközi trendek elől. Egyszerűen nem engedték be a nyugati újdonságok jelentős részét, csak egy nagyon szűk, a közönség felületesebb igényeivel "tuti biztosan", azonnal találkozó zenei szeletet. Így fordulhatott elő, hogy a magyar rádióhallgatók kimaradtak például a grunge-korszakból, s nem vagy alig hallhattak olyan, külföldön rádióban is népszerű bandákat, mint a Foo Fighters, az Oasis, a Placebo, a Red Hot Chilli Peppers vagy akár a Green Day. A kilencvenes években pedig csakis a középutas, szürke, ötlettelen popslágereket nyomták. Ebben az évtizedben ráadásul válságban volt a nemzetközi popzene is, ahogy Jeszenszky fogalmaz, a média a közízlést Dr. Alban szintjére nyomta le, és Magyarországon ott tartja azóta is. Ezért is olyan népszerű nálunk a retro: az újat egyszerűen nem ismerik. Ennek tudatában pedig azon sincs mit csodálkozni, hogy a magyar popzene nem termelt ki a határokon túl is piacképes formációkat, vagy hogy minimálisra zsugorodott az igényesebb produkciókat eltartó vásárlóréteg.

A tavalyi év legsikeresebb lemeze a NOX Ragyogás címû korongja volt