Az ijedtség értéke

Valamennyien tudjuk, mi lesz április 9-én. Április 9-én lesz a negyedik évfordulója annak, hogy Orbán Viktor 2002-ben az elveszített első forduló után elmondta nevezetes beszédét a Testnevelési Egyetem aulájában.

Hatalmas, felajzott tömeg és fülsiketítő viktorozás fogadta a bukófélben lévő miniszterelnököt, aki beszédét, amit már akkor is beszélgetésnek nevezett, azzal kezdte, hogy "egy nyugodt, komoly és visszafogott, következésképpen őszinte beszélgetésre jöttem most ide mindannyiotokhoz". Az éppoly komoly, mint amilyen őszinte beszélgetés során a miniszterelnök részletezte, miként tenné tönkre az ellenzék az országot. A részletezést azzal zárta, hogy "ezeket most már el kell mondanunk, hogy mindenki fejében világos legyen, hogy egy jókora ijedtség gyakran többet ér, mint egy jó tanács". Megjelölte az ijedtség célját és tétjét: "A családunk, a gyermekeink, az emberi méltóságunk, a szabadságunk, a hitünk és a hazánk, és mindezt most meg kell védenünk."

Az ellenzék vezetői azt mondták: Orbán Viktor meg akarja félemlíteni az embereket.

Gyurcsány Ferenc most azokat hívja az Andrássy útra, akik egyetértenek vele abban, hogy "Magyarországon ma a köztársaságot, a demokráciát, a jogállamot, a szabadságot, a becsületet, a tisztességet a baloldalnak lesz dolga megvédeni". Erre pedig most Orbán Viktor mondja azt, hogy megfélemlítik és fenyegetik "a kormányváltást akaró embereket".

Akkor most mi van? Egyik sem vethet a másik szemére semmit? Dehogynem. Csak nem akármit. Természetesen mindenki mondhatja, hogy ellenfele hazug rémképekkel fenyegeti az embereket, ő meg valóságos veszélyekre figyelmeztet. És valóban. Létezik hamis riasztás és nem hamis. Ha a hamisak hiteltelenítenék valamennyit, fölszámolhatnánk a mentőket és a tűzoltóságot, az egész katasztrófavédelmet.

Természetesen minden politikai erő elutasíthatja azokat a tényállításokat, föltételezéseket és világfölfogást, aminek alapján politikai ellenfelei az ő hatalomra jutását a haza veszedelmének ítélik. De nem kárhoztathatja pusztán azt, ha valaki arra törekszik, hogy polgártársai féljenek attól, amitől szerinte valóban félni kell. Miért lenne elítélendő pusztán az, ha valaki lát olyan jelentős politikai erőt az országban, melytől félni kell? S ha egyvalaki lát, akkor már mindenki lát, hiszen aki a haza veszedelmének tartja, amit képviselek, ami szerintem jó, azt kénytelen vagyok magam is a haza veszedelmének látni. Nem az a megfélemlítés, ha valaki arra törekszik, hogy az ellenfelétől féljenek. A megfélemlítés az, ha valaki arra törekszik, hogy tőle magától féljenek. Amikor vad aktivista csordák az ellenfél híveit és vezetőit inzultálják, akkor megfélemlítenek, amikor viszont békés propagátorok szavazókat igyekeznek meggyőzni azzal, hogy nem tőlük kell félni, hanem az ellenfelüktől, akkor éppen az ellenkezőjét teszik.

Egy meggyőződésünk szerint rossz választás következményeitől való félelem fölébresztése a kampány és egyáltalán az állampolgári véleménynyilvánítás természetes része. Tartalmi kérdés. A félelemébresztést, csakúgy, mint a "negatív kampányt" vagy a "személyeskedést" önmagában, általában, a tartalmától függetlenül elítélni helytelen, értelmetlen és álszent dolog. A tartalmától függően elítélni viszont éppúgy lehet helyes, mint helytelen - meggyőződésünktől függően. Az ijedtség értékét az ijedtség tárgya határozza meg.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.