Nagyenyeden született, polgári családban. Felmenői papok, tanítók, kereskedők voltak. A besztercei magyar gimnáziumban csodálkozott rá azokra a székelyföldi parasztgyerekekre, akik télen, a nagy hidegben verbunkost táncoltak az iskola folyosóján, hogy ne fázzanak. - Azt gondoltam, hülyülnek, csak később tudtam meg, hogy ez a "hülyülés" bizony nagy érték - mondja.

A "román kiugrás" után némi kitérőkkel Pestre került a család. Novák Ferenc a közgazdasági egyetemre jelentkezett, de mivel osztályidegennek számított, 1949-ben a dallamos nevű Vegyipari Gép- és Radiátorgyárban kötött ki, ahol kultúrcsoport szervezésével bízták meg. Itt kezdett táncolni, és a Budapesten tartott Világifjúsági Találkozón már nagyon szégyellte magát, amikor azt látta, hogy miközben a külföldiek saját kulturális értékeiket, folklórjukat mutatják meg, mi Sztálin elvtársat éltetjük, és pöttyös fejkendős traktoros lányok táncmutatványaival büszkélkedünk. - Seggnyalók voltunk - összegzi röviden a korszakot.

Két év múlva bevonult katonának, a laktanya tánccsoportjában is ropta, sőt: leszerelése után két katonatársával megalakította a Bihari János Táncegyüttest; hiteles népművészetet akart csinálni. Ezért dolgozott később gyűjtőútjai során és a Honvéd Együttesben is, ahol előbb tánckarvezető volt, elismert táncosok, koreográfusok tucatjait nevelte föl, és amely táncszínháznak a mai napig művészeti vezetője.

Olykor számon kérték rajta az Alekszandrov-féle "katona-revüt", máskor csaknem fegyelmit adtak neki, mert 1975-ben a Varsói Szerződés évfordulóján rendezett kelet-berlini ünnepségre fegyvertánc helyett néptáncot vitt, mozgalmi dalok helyett meg Bartókot és Kodályt. Kalandjai sokszor hoztak frászt a katonai vezetőkre: Kubában letartóztatták, mert véletlenül a szálloda lezárt, hátsó lépcsőjére tévedt, Bulgáriában meg egy konflissal vitette magát a díszszázad elé, hab a tortán: elbólintott, és hortyogva érkezett az eseményre.

Életét mégsem a könnyed történetek jellemzik, hanem a kemény munka, a sikeres darabok sokasága. Melyiket említsük? A Magyar Elektrát? A Kőműves Kelement? A Csíksomlyói passiót vagy az István a királyt, melynek kapcsán többen kérdezték tőle: nem félti-e a népművészetet a kócos rockzenétől? Azt válaszolta akkor: az értéket nem maszatolja össze semmi. A szokatlanul hozzárendelt muzsika, de még a politika sem. A rendszerváltozás után többen javasolták: vegye ki a Honvéd Együttes vitrinéből a Vörös Csillag érdemrendet. Fölszisszent: letöri a kezét annak, aki ki meri venni, hiszen az együttes azért akkor megdolgozott. Saját kitüntetéseiről nem beszél. Jólesett, köszöni az elismeréseket, köztük a Kossuth-díjat, a millenniumi ünnepségeken kapott Kölcsey-díjat (amit azóta már el is loptak tőle), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét a csillaggal, az életműdíjat, de azt mondja, beszéljünk inkább a terveiről. A napokban bemutatott és Foltin Jolán által szerkesztett és rendezett Bartók útjain című darabról, a tavaszra, nyárra tervezett erdélyi, svéd- és franciaországi fellépésekről, a készülő Beszterce ostromáról vagy arról az előadásról, amelyben mások mellett fia, Novák Péter és Presser Gábor is alkotótársai lesznek. Beszéljünk a jövőről.

Na persze: még csak hetvenöt éves.