Hasonló felhívásokkal szinte naponta találkoznak azok, akik kapcsolatban állnak szélsőbalos, antiglobalista és hasonló alternatív mozgalmakkal. Egy részük a szavazás bojkottjára, más részük érvénytelen voksolásra biztatja a híveiket. (Az érvénytelen szavazat különösen csacska dolog, hiszen egyedül szegény szavazatszámláló civileknek jelent extra feladatot: ennél még a tudatos távolmaradásnak is több politikai üzenete van.) A baloldali és liberális értelmiség pedig elegáns esszékben és gúnyos pamfletekben fejti ki, hogy mennyire unja a politikát, s egyforma távolságot erőltet magára a versenyző felek között. Mintha csak igazolni akarná Debreczeni József kitűnő cikkének (Írástudók ájulása, március 11.) az üzenetét: "A baloldali értelmiségnek ma nincs igazi veszélyérzete. A függetlenség pózában tetszeleg."

Debreczeni szavait legfeljebb azzal egészíteném ki, hogy ez a hozzáállás jellemzi az újbalos és zöldmozgalmak jelentős részét is. A veszélyérzet hiánya, a rosszul értelmezett "egyenlő távolság" és a divatos politikaellenesség oda vezethet, hogy a jobboldali nacionalizmustól ösztönösen irtózó emberek a szavazástól való távolmaradásukkal Orbán Viktor győzelmi esélyeit növelik. Akinek ez a célja, aki tudatosan a jobboldal győzelmét kívánja, az a maga szempontjából helyesen cselekszik. Erről szól a demokrácia. De egyes alternatív mozgalmak ellenszenvét vállalva is azt gondolom, hogy aki nem akar Magyarországon jobboldali tekintélyuralmat, s választási taktikájával mégis annak esélyét növeli, az ostobán viselkedik. Különösen igaz ez azokra az értelmiségiekre, akik közéleti tájékozottságuk alapján pontosan tudják, hogy egy kiélezett választási versenyben mit jelent a szavazástól való távolmaradás vagy az érvénytelen voksolás.

Vegyük például a kendermagosokat. Az MSZP és az SZDSZ megszavazta a kábítószerek fogyasztóit sújtó szankciók enyhítését. A konzervatív többségű Alkotmánybíróság megsemmisítette ezt a törvényt, és visszaállította a Fidesz-kormány alatt hozott szigorú büntetéseket. Ép ésszel nehéz felfogni, hogy a Kendermag Egyesületnek ezek után miért áll érdekében burkoltan növelni a Fidesz választási esélyeit. Az Alkotmánybíróság döntéséért abszurd dolog azt a kormányt kárhoztatni, amely ellen a talárosok ítélete irányult. A jelenlegi koalíció győzelme esetén nyilván lehetőség nyílik a helyzet körültekintő és mértéktartó rendezésére, amelyre a két párt egyszer már elszánta magát. Ha a több százezer fűszívó megfogadná az egyesület tanácsát, akkor a maguk részéről sokat tennének azért, hogy közülük sokan valóban börtönbe kerüljenek.

A szociáldemokrata, környezetvédő és baloldali szocialista mozgalmak egész Európában laza koalíciót alkotnak egymással a neoliberális gazdaságpolitika és a konzervatív értékrend diktátuma ellen. A szabadságjogok védelmében számíthatnak a liberálisok támogatására is. A hasonló elvet valló politikai pártok olykor különös politikai vargabetűket írnak le, amely joggal háborítja fel a híveiket. De ez sem lehet ok arra, hogy józanul gondolkodó emberek közvetve azokat segítsék egy választáson, akiktől fényévnyi távolságra állnak. Én személy szerint sajnálom, hogy Magyarországon nincs egy az MSZP-től balra álló, a parlamenti küszöb elérésére esélyes, a zöld és a radikális szocialista értékeket bátran képviselő párt. De amíg nincs, addig mindenkinek be kell látnia, hogy a létező baloldalt a nagypolitikában ma a Magyar Szocialista Párt jeleníti meg. Aki választási taktikájával tudatosan ártani akar az MSZP-nek, az nem nevezheti magát baloldalinak. Tudnia kell, hogy Orbán Viktor esetleges győzelme az egész magyar (és közép-európai) baloldal számára sokéves mellőztetést és belső száműzetést jelentene. (Leszámítva a Fidesz zsoldjába álló árulókat.) Míg Gyurcsány Ferenc győzelme esetén a szellemi baloldal összes dotált fórumán tovább folytatódhatna az MSZP politikájának szigorú (és sokszor indokolt) kritikája. Szomorú, ha Debreczeni József vagy Bauer Tamás jobban érti ezt, mint néhány "képzett" baloldali elme.

Az előző elnökválasztáson a francia balosok meg akarták büntetni szocialista miniszterelnöküket, Lionel Jospint. Amikor elindult az elnökválasztáson, a baloldali milliók vagy bojkottálták az első fordulót, vagy teljesen esélytelen trockista és egyéb szélsőbalos jelöltekre szavaztak. A legtöbben úgy gondolkodtak: én protestálok egyet, a többség majd úgyis Jospinre voksol. Aztán beütött a krach, mert túl sokan voltak a baloldali protestálók. Jospin be sem jutott a második fordulóba, ahol a jobboldali Chirac a fasisztoid Le Pennel versengett. S azok a balosok, akik az első fordulóban a meggyőződéses szocialista Jospint túl "jobboldalinak" találták, a második fordulóban kínjukban a konzervatív Chiracra voksoltak Le Pen ellenében. Sokan kesztyűt húztak, vagy befogták az orrukat voksolás közben. Pedig elég lett volna gondolkodniuk az első forduló előtt. Orbán Viktor nem Le Pen, de messze jobbra áll Chirac elnök mérsékelt konzervativizmusától és demokráciatiszteletétől. Aki nem szavaz az MSZP-re vagy az SZDSZ-re, bizony az ő uralmának esélyeit növeli. A baloldaliság nemcsak érzelmi, hanem értelmi elkötelezettséget is jelent.

Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy az Orbán Viktor visszatértével kapcsolatos félelmek eltúlzottak, hiszen már az Európai Unió tagjai vagyunk, "Európa odafigyel ránk". A helyzet pontosan fordított. Amíg felvételünkre vártunk, amíg folyamatosan bizonyítanunk kellett érettségünket a tagságra, addig a mindenkori kormány keze sok tekintetben meg volt kötve. Most, hogy már tagjai vagyunk az uniónak, a hatalomba esetleg visszatérő Fidesz gyakorlatilag mindent megtehet az országban. Az ellenzéki képviselőket nyilván nem veti börtönbe, a külföldi tulajdon államosításától pedig visszariasztja a tetemes kártérítés és büntetés. De az egypárti és abszolút többséggel rendelkező Orbán-kormány az ilyen szélsőséges lépéseket leszámítva lényegében mindenhez szabad kezet kapna Európától. A lengyel és az amerikai példa jól mutatja, hogy az új konzervativizmus hihetetlenül agresszívan támad. Lényegében vissza akarja venni mindazt, amit életformában és egyéni szabadságban az 1968-as nemzedék kiharcolt magának és utódainak. Világképek versengenek a magyar választásokon is, amelyen minden értelmes ember a saját értékeihez közelebb állót választja: akkor is, ha nem ért egyet a kormány minden intézkedésével.

Nem kívánok senkit sem kioktatni, még kevésbé fenyegetni. Csak azt a véleményemet szeretném rögzíteni, hogy aki nem tesz meg mindent a Fidesz-kormány győzelme ellen, annak utóbb semmilyen erkölcsi joga sem lesz tiltakozni és sopánkodni annak következményei miatt. Ez persze nem a közélettől távol álló emberekre vonatkozik, hanem azokra az értelmiségiekre, diákokra és mozgalmárokra, akik magukat és másokat lebeszélnének a baloldali-liberális koalíció támogatásáról. Ebben a körben mindenki sejtheti, mit jelentene a jobboldal győzelmes visszatérése a hatalomba. Aki mégsem tesz ellene semmit, végső soron meg is érdemelné azt. A demokrácia nemcsak jog, hanem kötelesség is. Van ideje (négy esztendeje) a vitának és az oppozíciónak, és van ideje (kétszer egy napja) az elköteleződésnek.

A szerző az Európai Parlament szocialista képviselője