Tisztelt Politikusok!

Alulírott azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Önökhöz, hogy a jövőben a magyar humoristák anyagi és szellemi ellehetetlenítésétől tartózkodni szíveskedjenek!

Kérésem indoklásául felhozom, hogy amióta folyik a választási kampány, egyre inkább lemaradok a közönség kegyeiért folytatott versenyben. Ha egész délután rágom a tollam végét, akkor se tudok akkora és annyi baromságot kiötleni, mint amennyit Önök - kihasználva széles médianyilvánosságukat - öt perc alatt összehordanak. (Mondok példát a csütörtöki kínálatból. Mikola: A hatalomnak korlátoznia kell az egyén parttalan szabadságvágyát! Csurka: Akasztani kellett volna! Kövér: Ha ezek maradnak, vége az országnak!)

Én csak egy mezei megélhetési poéngyáros vagyok. Egyszerű kézműves eszközökkel próbálom kiszolgálni a nagyközönséget. Önök viszont most már ipari méretekben állítják elő abszurd marhaságaikat, és ezt a hülyeségdömpinget a magam kisipari módszereivel képtelen vagyok követni. Úgy látom, hogy fogyatkozó számú kollégáim is hasonló cipőben járnak.

Azt tapasztalom, hogy az utóbbi időben egyébként is drámaian romlottak hazánkban a humorizálás feltételei. A míves, mérték utáni, kisipari viccgyártást egyre inkább felváltja a tömegtermelés. Korábban csak a dömpingben érkező olcsó keleti importáruval kellett megküzdenünk (vö. zsidóviccek). Mostanában azonban elözönlötték a piacot a szakmányban gyártott, illetve a régi viccekről lemásolt, tehát utángyártott olcsó hazai adomák.

(Mondok példát: Fegyveres rabló megállít egy embert az éjszakában:

- Ide a pénzedet!

- Mit képzel, kivel beszél így?! Én országgyűlési képviselő vagyok!

- Akkor ide a pénzemet!)

A tömegtermelés sajnos fokozatosan megváltoztatja, igénytelenné teszi a közízlést is. A dolgok mélyebb értelmét kereső, elgondolkodtató humort felváltják sekélyes, alantas ösztönökre ható poénok. A finom viccek helyébe a durva, kárörvendő röhögésre ingerlő csattanók lépnek.

(Mondok példát: Sétál a politikus az erdőben, és találkozik a jó tündérrel.

- De jó, hogy összefutottunk, teljesítem egy kívánságod! - mondja a tündér.

- Dögölj meg!)

Nem lehet véletlen az sem, hogy kihalt a politikai viccek műfaja. Utoljára Kádáron meg Brezsnyeven tréfálkoztunk (talán még egy kicsit Horn Gyulán), a többi meg egészen más tészta. (Mondok egy videót: Szigetvári Viktor, az MSZP kampányfőnöke egy sajtótájékoztatón az orrát túrja. Forrás: dl.index.hu. Winamp media file, terjedelme 624 KB, hossza 29 másodperc.)

Nem csoda, hogy ebben a helyzetben fokról fokra kivész az emberekből a humorérzék, s nem tudják megkülönböztetni egymástól a komoly és a komolytalan dolgokat.

Ezért aztán azt hiszik szegények, hogy a parlamenti választás is komoly dolog. Pedig hát az egész kampány egy elhúzódó tréfa csupán, ráadásul a slusszpoénján se fog tudni mindenki felszabadultan röhögni.

Tisztelt Politikusok, Kedves Kollégáim!

Arra kérem Önöket tehát, hogy ne vegyék el a kenyerünket. Meglátják, a választások után, a kemény időkben jól jöhetünk mi még. Akkor Önök már azzal lesznek elfoglalva, hogy a legyőzötteket agyagba döngöljék, és megmagyarázzák az elkerülhetetlenül bekövetkező megszorító intézkedéseket. Nagy szüksége lesz akkor a jókedvnek!

Tisztelettel: