1976. március 24-én katonatisztek egy csoportja Jorge Videla tábornok vezetésével eltávolította Isabel Perón elnököt, és magához ragadta a hatalmat a dél-amerikai országban. A puccsal egy hét éven át tartó, az argentin történelemben példátlanul véres időszak vette kezdetét, amely csak azután ért véget, hogy a dél-amerikai ország hadseregét a britek legyőzték a falklandi háborúban.

A "felforgatóknak" bélyegzett ellenzékiekkel szembeni leszámolások következtében 30 ezer ember tűnt el, többségüket jogvédő szervezetek szerint a biztonsági erők rabolták el és gyilkolták meg. Sokan elmenekültek az országból.

Nestor Kirchner argentin elnök az ország egyik katonai akadémiáján mondott beszédében azt követelte, hogy vessenek véget a diktatúra alatt elkövetett jogsértések miatti büntetlenség időszakának. Javasolta, hogy vonják vissza a szóban forgó bűnök 90-es években elítélt elkövetői számára adott kegyelmet. "Csak a bűnösök bűnhődése könnyíthet az ártatlanokon" - jelentette ki az államelnök, aki maga is ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyik megszenvedte az 1976. és 1983. közötti diktatúrát.

Nilda Garré, az argentin kormány védelmi minisztere elrendelte a katonai archívumok megnyitását, az elkövetett bűntettek bizonyítékainak rendelkezésre bocsátását.

A megemlékezések péntekre virradó éjjel kezdődtek a fővárosban, Buenos Airesben, a Plaza de Mayón (Május téren) - az elnöki palota előtt - rendezett koncerttel. Röviddel éjfél után, abban az órában, amikor a katonák annak idején magukhoz ragadták a hatalmat, beszédet mondott Hebe de Bonafini, a Plaza de Mayo-i anyák elnöke, azoknak a nőknek a vezetője, akik 1977-től kezdve az életüket kockára téve minden héten felvonultak az elnöki palota előtt, magyarázatot várva a hatalmon lévőktől eltűnt gyermekeik és más hozzátartozóik sorsáról.