A keretköltségvetést hosszas alkudozás, heves viták után tavaly decemberben fogadták el a tagállamok állam- és kormányfői, de hogy az életbe léphessen, szükség van az Európai Parlament beleegyezésére is. Márpedig az EP a decemberben jóváhagyott 862,4 milliárd eurós összegnél 12 milliárd euróval többet kér - miközben a tagállamok csak 1,5-2 milliárdos növelésre hajlandóak. A két fél közötti következő tárgyalási fordulót április elején tartják, s Borrell reményét fejezte ki, hogy közeledni fognak az álláspontok.

A csütörtök délután kezdődött csúcsértekezleten egyébként először az EU gazdaságfejlesztési stratégiájának három kulcseleméről, a kutatás-fejlesztésről, a kis- és középvállalatok tevékenységének segítéséről és a munkahelyteremtésről tanácskoztak az állam- és kormányfők, majd az esti munkavacsorán az EU közös energiapolitikájának kialakítása állt a középpontban.

A kiszivárgott hírek szerint mindkettőnél szerepet kapott Jacques Chirac francia elnök: előbb sértetten kivonult, amikor az egyik felszólaló - az európai gyáriparos szövetség elnöke - francia létére angolul szólalt fel, s ráadásul bírálta a számos európai országban, így Franciaországban is erőre kapott gazdasági protekcionizmust. Majd pedig - immár a vacsorán - Chirac hevesen bírálta azt a megközelítést, amely az energiaszektorban tisztán pénzügyi szempontok alapján hozzanak létre vállalat-összeolvadásokat. (Párizs néhány hete viharos gyorsasággal döntött két nagy energetikai cége, a Gaz de France és a Suez összeolvasztásáról, sokak szerint azért, hogy ez utóbbi ne jusson olasz kézbe...)

Spanyolország megnyitja munkaerőpiacát

A spanyol kormányfő, José Luis Rodriguez Zapatero pénteken délelőtt Brüsszelben személyesen tájékoztatta Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt, hogy országa május elsején megnyitja munkaerőpiacát az új tagállamok, köztük Magyarország munkavállalói előtt.

A két kormányfő az EU-csúcsértekezlet befejező, pénteki munkanapjának kezdete előtt folytatott rövid kétoldalú megbeszélést. Gyurcsány Ferenc szimbolikus jelentőségű, gesztusértékű lépésnek nevezte a spanyol döntést, amely lehetővé teszi, hogy az eddiginél könnyebben vállalhassanak munkát magyar szakemberek Spanyolországban. A magyar kormányfő ugyanakkor elmondta: a spanyol munkaerőpiacon most körülbelül 4500-5000 magyar dolgozik, s az eddigi tapasztalatok alapján nem várható, hogy számuk jelentősen növekedne.

Zapatero a döntést jórészt gyakorlatias megfontolásokkal magyarázta, közölve, hogy évente mintegy 400 ezer üres álláshely van Spanyolországban, s ezek betöltése a spanyol gazdaság elemi érdeke. Az üres állások többségénél szakmunkásokra van szükség - tette hozzá.
Jóváhagyták a kongói missziót

Az Európai Unió tagállamai jóváhagyták, hogy a szervezet katonai erőt küldjön a Kongói Demokratikus Köztársaságban tervezett júniusi parlamenti választások biztonságának garantálására.

Az erről szóló határozat nagyköveti szinten született még szerdán, s mivel a megadott határidőig, csütörtök estig egyetlen tagország sem emelt ellene kifogást, az hatályba lépett. A terv szerint az EU mintegy 400-450 katonát küld majd az afrikai ország fővárosába, Kinshasába, s mintegy 800 katona állomásozna valahol az ország határain kívül, készen az esetleges beavatkozásra. A hadművelet parancsnoka Németország lesz, s az erők túlnyomó részét is a németek, illetve a franciák adják, nagyjából 500-500 fővel. Az akció a hírek szerint mintegy 4 hónapig tart majd.

Az ENSZ január elején fordult azzal a kéréssel az EU-hoz, hogy vizsgálja meg, milyen segítséget adhatna a kongói választások biztosításában. A hatalmas, Nyugat-Európához hasonló nagyságú afrikai országban mintegy 16 ezer ENSZ-békefenntartó állomásozik, de ha - mint félő - egyes erők megpróbálják majd megzavarni a polgárháborús évek végleges lezárását célzó választást, akkor ez kevés lehet. Az EU - amely évek óta nagy erőfeszítéseket tesz egy saját, közös kül- és biztonságpolitika kialakítására - a kongói akcióban jó lehetőséget látott e törekvés sikerességének bizonyítására, s elvileg elfogadta a felkérést.

Ám a konkrétumokról sokáig húzódtak az egyezkedések, mert az EU-tagállamok jelentős része ódzkodott csapatokat adni, tartva a kockázatoktól, s nem igazán érezve fontosnak saját nemzetbiztonsága szempontjából a kongói küldetést. Ráadásul a németeket is győzködni kellett, hogy vállalják el az akció irányítását.

(forrás: MTI)

Josep Borrell