A ma véget érő, Bartók útján (Bartók's Orbit) címet viselő háromnapos szimpózium a korábbiaktól annyiban tér el, hogy a résztvevők névsora nem meghívásos alapon állt össze, hanem bárki szabadon jelentkezhetett az interneten keresztül - a jelentkezők előadásterveit egy programbizottság bírálta el. A Zenetudományi Intézet frissen és gyönyörűen felújított Bartók Termében rendezett konferenciára a világ minden tájáról érkeztek előadók, köztük számos nemzetközi Bartók-szaktekintély, és jó néhány fiatal zenetörténész, de jelen voltak a Bartók-kutatás hazai nagyjai is.

A konferencia vitaindító előadására a szervezők a neves Stravinsky-kutatót, Richard Taruskint kérték fel, aki nemrégiben egymaga megírt egy teljes zenetörténetet, amely tavaly jelent meg hat kötetben az Oxford University Pressnél. Miért nem lehet kihagyni Bartókot? - kérdezte előadásának címével. Kérdésére az adta az alkalmat, hogy a Cambridge University Press gondozásában 2004-ben megjelent egy olyan összefoglaló XX. századi zenetörténeti kötet, amely lényegében negligálja Bartókot (Taruskin monumentális munkájában egy terjedelmes fél fejezet szól külön róla). Schönberg vagy Stravinsky hatása a fiatalabb zeneszerző- nemzedékre sokkal jobban dokumentált, mint Bartóké, mondta Vikárius László, s többek között éppen a Bartók-hatás kutatásával adós még a zenetudomány. Ezt pótolhatják azok az előadások, melyek tegnap hangzottak el, s amelyek Kanadától a skandináv országokon és Erdélyen át Kínáig azt a hatást mutatták be, amit Bartók a XX. század második felében működött zeneszerzőkre gyakorolt szerte a világban. Több előadás foglalkozott a zenetörténeti múlt, illetve a kortársak Bartókhoz fűződő viszonyával, a Bartók-zene analitikus megközelítéseivel, Bartók zenéje és a népzene kapcsolatával, illetve a korszak társadalmi és szellemtörténeti összefüggéseivel.

A hallgatóság - aktív és leendő zenetörténészek - betekintést nyerhettek a legújabb nemzetközi Bartók-irodalomba is, hiszen a University of Texas professzora, Elliott Antokoletz tavaly megjelent, Debussy és Bartók operájának párhuzamos elemzését nyújtó könyve néhány megállapítását foglalta össze, a neves ausztrál kutató, Malcolm Gillies pedig készülő Bartók-életrajzának egyes új aspektusairól beszélt. A Bartók-archívum korábbi vezetője, Somfai László az általa irányított kritikai összkiadás műhelytitkaiba engedett betekintést a vonósnégyesek néhány közreadási nehézségéről szólva. A konferencián kevés szó esett a népzenekutató Bartókról, s mint Vikárius László elmondta, bár a népzenetudomány ma is az alapítók egyikeként tekint Bartókra, a tudomány Magyarországon kívüli képviselői igen messzire távolodtak a bartóki-kodályi népzenekutatói hagyománytól. A konferenciát illető élénk külföldi érdeklődés azonban jelzi, hogy a zeneszerzőt illető figyelem nemcsak az előadók és a nagyközönség, de a nemzetközi zenetudomány képviselői körében sem csökken. Sőt.

Vikárius László