Az egyház és az állam elválasztásának híveként mégis helytelenítem, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának a választásokra kiadott körlevele az eddigi megalapozatlan jobboldali szimpátia helyett túlságosan is egyértelműen állt ki az MSZP mellett. A körlevélben ugyanis ez áll: "... felelősek vagyunk, hogy olyan képviselőket válasszunk, akik tiszteletben tartják a vallásos emberek egyenlő jogait, és biztosítják az egyházi iskolák és szociális intézmények igazságos támogatását". Ezt csakis a szocialista pártra utaló felhívásnak értelmezhetem, miután előző kormányzati ciklusában éppen ez a párt hozta létre a magyar állam és a Vatikán közötti megállapodást, amely szavatolja az egyházak anyagi támogatását, a mostani ciklusban pedig sosem tapasztalt mértékben támogatta anyagilag a négy "történelmi egyházat", kivált annak oktatási és szociális intézményeit. A jobboldali kormányzás költségvetése által meghatározott utolsó évben (2002-ben) a KSH adatai szerint az állam 48,2 milliárd forinttal járult hozzá e négy egyház bevételéhez. Ez az összeg a balliberális kormányzás első két teljes évében (2003-ban és 2004-ben) 68,2, illetve 74,9 milliárd forintra nőtt, vagyis két év alatt több mint ötven százalékkal emelkedett.

2003-2004-ben az egyházak szociális és oktatási intézményei sokkal, de sokkal nagyobb állami támogatásban részesültek, mint ezeréves államiságunk korábbi korszakaiban, amikor az egyházak jórészt saját jövedelmeikből, híveik megadóztatásából, illetve adományaiból és gyermekeik tandíjából tartották fenn intézményeiket. Persze az állam a rendszerváltás előtti évtizedekben is pénzelte az egyházakat, de tudjuk, hogy ezért milyen árat kellett fizetniük. Miként azt is, hogy hány egyházi iskolát engedtek működni. Viszont akkor könnyű helyzetben volt a katolikus püspöki kar: nem kellett töprengenie, hogy melyik pártot szolgálja. Sajnos, az akkor szocializálódott püspökeink között akadnak még ma is, akik képtelenek elképzelni létüket párttámogatás nélkül.

Szerintem mégis helytelen, hogy a püspöki körlevél fő érvként az egyházi iskolák és szociális intézmények anyagi támogatását hangsúlyozza, a jézusi tanítás szellemében ugyanis elvárhatnánk a püspöki kartól, hogy ha már a kormányzó párt(ok) mellett teszi le a voksát, akkor inkább e pártok szociális érzékenységét és az esélyegyenlőségért való kiállását tekintse támogatására méltónak.