Nem sokkal később aztán azt láthatta a Komjádi uszoda telt házas közönsége, hogy Varga Dániel ötméterest értékesít, úgyhogy a szimplán remek nyitány máris álomszerűvé módosult.

Az olaszok azonban nem óhajtottak elsüllyedni már az elején, s ennek igazolásául előbb Szapics, majd az éppen a Vasasból elszármazott Kásás Tamás bombázott a hálóba, ám Varga Dénes mindkettőjüket überelve, valahonnan a rakpartról vágta Ferrari kapujába a labdát, s ezzel megint "itt" volt a vezetés (3:2).

A következő játékrészben kissé felforrósodott a medence vize - amiért sokat tett az egyre ijesztőbb külsejű Szapics, aki "bemosott" egyet Nagy Viktor kapusnak -, s bár ekkortájt több pofon csattant el, mint gól, Varga Dániel a negyed finisében azért újra betalált, vagyis biztatónak mondható állásnál indult a második "félidő" (4:2). Csakhogy az addig rendkívüli műgonddal védekező csapatok közül a folytatásban a vendégek "faltörő" akciói jártak több sikerrel, olyannyira, hogy előbb Mistrangelo, aztán pedig Kásás is berámolt egyet, s amikor már azt hittük, a záró nyolc percben döntetlennél úsznak majd a labdáért a felek, az igen aktív Varga Dániel lövésszerű kísérlete valahogyan csak átcsorgott Ferrari ujjai között (5:4).

A kis előny is előny gondolata jegyében szorítottunk azért, hogy legalább a minimális különbség megmaradjon az emberelőnyökkel változatlanul pocsékul élő két alakulat között. És meg is maradt: noha a mezőny egyik legjobbja, Varga Dénes kétgólosra növelte a differenciát, mivel Rizzo még szépített (6:5), a meccs összegzése valahogy így szól: valami van... Hogy az igazi-e, az április 19-i visszavágón derül csak ki.