Anti-Mikulások az állatotthonban
"Az állatotthon megtelt!" Ez a tábla fogadja az érkezőket a Noé Állatotthon Alapítvány budapesti menhelyénél. A felirat ugyanakkor - bár a valós helyzetet tükrözi - a gyakorlatban senkit nem érdekel: a szervezet naponta 60-80 hívást kap gazdátlan vagy megunt kutyák befogadása ügyében, és minden éjjel átdobnak a kerítésen néhány (gyakran balesetes, beteg vagy elaggott) újoncot. - Olyanok, mint az anti-Mikulások - mondja a "donorokra" célozva az egyik civil aktivista. - Titokban hozzák a csomagokat, de egyáltalán nem azért, hogy a gondjainkat enyhítsék vele. Nagy Henriett, az alapítvány munkatársa szerint az otthonban vészhelyzet van: pillanatnyilag mintegy 250 kutya tartózkodik a maximum 150 fős telepen, az állatkórházat, az irodát és a garázst is ebek lakják, s az összezsúfolt négylábúak bármikor egymásnak ugorhatnak.
A "fölösleges" kedvencektől való megszabadulás igénye tragikus méreteket ölt, és ez időnként komikus helyzeteket eredményez. Valaki, akinek az autóján történetesen noés matrica virít, a napokban beszállás közben egy doboznyi kiskutyát kapott az ölébe egy ismeretlentől, aki rögtön az adakozás után szó nélkül elrohant. Az említett matrica felragasztása amúgy is komoly kockázati tényező: egy másik kollégának nemrég egy vérző állatot kötöztek a lökhárítójához, és csupán egy névtelen levelet mellékeltek hozzá: "A kutyát elgázoltuk, köszönjük, hogy a gondjukba veszik!"
A Noé esetei korántsem egyediek. Kovács Violetta, a MÚOSZ állatvédő szakosztályának vezetője szerint az országban működő legfeljebb félszáz állatotthon mindegyike többszörösen telített. Nincs szó nagy intézményekről: az átlagos létszám 100 állat alatt van, a 300 kutyát fogadó bajai menhely nagynak számít, miközben a sajtóban a legtöbbet szereplő, és az állatvédelmi célú egyszázalékos adófelajánlások nagy részét ügyes reklámjaival begyűjtő Rex Alapítvány "kutyaotthona" csak 60 személyes. Általánosnak számít, hogy a menhelyi állományhoz nagyjából ugyanakkora, kényszerűségből az aktivistáknál, illetve lelkes állatbarátoknál tartott, esetleg panzióztatott kutyasereg társul.
- Az összes létesítmény adományokból, önkéntes munkából és pályázatokból él, meglehetősen szűkösen. Az állatvédelem "távolságtartó" állami kezelése amúgy meglehetősen ritkaság az EU-ban, az pedig egyenesen példátlan, hogy a kutyaüzleten a legtöbbet keresők, vagyis a tenyésztők és szervezeteik sem vesznek részt az állatmentésben.
A kóbor kutyák számára igen gyakran az elaltatás jelenti a "megoldást": tavaly egyedül a főváros Illatos úti sintértelepén mintegy 1700 állatot pusztítottak el, az országos adat akár a tízezret is elérheti. Ráadásul ez már némi előrelépés, 2004-ben ugyanis még 3400 eb távozott az örök vadászmezőkre az Illatos útról.
Hogy mit kellene tenni az áldatlan állapotok rendezése végett, arról egyedül az állatvédőknek van értelmes mondanivalójuk. Kovács Violetta szerint egy olyan, Európa-szerte terjedő szabályozás jelenthetne legalább részleges megoldást, amely csak a tenyésztőknek engedélyezné szaporodásra képes kutyák tartását, a hobbikutyásokat az állat kis korában ivartalanításra kötelezné. - Ez drasztikusnak tűnik, de a jelenlegi helyzetnél, amikor évente több ezer kutya pusztul el, illetve nyomorog az állattartók felelőtlensége miatt, biztosan jobb lenne - állítja.
