Harsány belépője, "Szavazójogot a határon túliaknak, húsz év Fideszt Magyarországnak!" azonban csupán a felszín - amit mondatai mélyén találunk, az még e jól ismert kaméleontaktikánál is aggasztóbb.

Az ötven százalékkal növelendő politikai közösség víziója mellett Mikola a népesedés és a gyermekvállalás kormányzati felelősi posztjára is aspirál ugyanis. Mindebből világos, hogy egy ódon, "mennyiségi" nemzetfogalomban gondolkodik: nála a szuverén egyén önmagában nem érték - a lélekszám (és persze a hatalom) viszont az. Ezt legutóbb egy pécsi fórumon foglalta össze félreérthetetlen módon: "És igenis, a mindenkori irányításnak, menedzsmentnek, hatalomnak korlátoznia kell az egyén parttalan szabadságvágyát. A közösség (...), a közjó és az igazságosság szellemében." (Szó szerinti idézet.) Mintha Mikola nem tudná, hogy a szaporodáselv köré szervezett nemzet ellentéte nem a demográfiai katasztrófa - az "önpusztító, (...) prolongált öngyilkosságkép" -, hanem az öntudatos, felvilágosult polgárok szabad önrendelkezésen alapuló közössége.

Félreértés ne essék; Mikola nemzetfelfogása egy létező, jól ismert, keményvonalas konzervatív világnézet, a maga módján még koherens is - csak éppen fényévekre van Orbán sulykolt ideológiamentességétől és újdonsült szolidaritásmániájától. És a másodhegedűs posztjára ácsingózva egy felettébb zord társadalompolitika rémét vetíti előre.

Ne csak sokan legyünk, de éljünk lelki egészségben is, életerőtől duzzadva - így Mikola, aki (közvetlen főnökével egyetemben) láthatóan jó ötletnek tartja, hogy az egészségügy zsargonjával írja le a nemzet morális állapotát, és így határozza meg társadalompolitikai céljait is. A "nemzet orvosa" ő, ki a "néplélek gyógyítására" és "életvédelemre" szerződött. A politikai retorika újkori klasszikusait azonban még annak is érdemes olvasgatnia, aki történetesen kormányzásra készül. Az élet-halál, egészséges-beteg ellentétpárok ugyanis ideológiailag foglaltak, és a XX. század legaljasabb időszakát idézik (élettér, nemzethalál - ilyesfélék). Valóban Mikola István és Orbán Viktor az egyetlenek, akik nem hallottak még a nemzet testén éktelenkedő rákos daganatok és fekélyek "kezelésére" szakosodott múltbéli alakulatokról? Tényleg minden rendjén van azzal, ha egy demokratikus rezsim politikusa a kollektív nemzettudat kúrálására kér felhatalmazást? Ki számít betegnek és mi lesz a gyógyíthatatlanokkal? Miféle csodadoktor ő, és hogyan csinálná? Egyszerű kézrátétellel vagy szóba jöhet kényszergyógykezelés is?

Mikola szófordulatai valóban sokakat elborzasztanak. Az intolerancia, a dölyf és a totális szereptévesztés olyan kompakt rendszerével van dolgunk itt, amely megzabolázandó tömegekről szól, és amelyben a politika élet-halál harc.

E téves diagnózis kockázatait és mellékhatásait már jó ideje szenvedjük valamennyien.