A látszatszövetség

A Legfelsőbb Bíróság fölmentett egy volt csendőrt, aki részt vett Ságvári Endre letartóztatásában, és a pártállam idején halálra ítélték. Nem azért, amit ténylegesen elkövetett, hanem azért, amit a nyakába varrtak. Az LB ítélete semmiben sem tér el az 1948 utáni nyugatnémet ítélkezési gyakorlattól.

..."A tiltakozók szerint "a parlamentben (és általában a közéletben) képviselt irányzatok... összetartoznak, amenynyiben antifasiszták..." (Népszabadság, március 11.). Ezt antifasisztaként kikérem magamnak: csak demokrata antifasisztákkal tartozom össze.

A tiltakozók a fasiszta háborús bűnösök parancsainak végrehajtását eleve bűncselekménynek tekintik, és elvetik, hogy az elkövetés időpontjának jogrendje legyen mérvadó a végrehajtók jogi megítélésében. Igaz, hogy 1944. március 19-e után nem volt - erkölcsi értelemben - legitim magyar állam, s jogállam sem. De nem volt legitim és szuverén magyar állam a fordulat éve után sem, és 1956 után sem. Ezek szerint egy ávós vagy egy III/III-as nyomozó sem hivatkozhatna arra, hogy a fennálló jogszabályok szerint parancsot hajtott végre. Ha a mai magyar demokrácia az 1946-os demokrácia örököse, akkor nemcsak a fasiszta rendszerrel, de a Rákosi- és a Kádár-korszak rendszerével sem lehet jogfolytonos. Ebből azonban nem következik, hogy az egyes ember megítélésében ne kellene ma jogilag méltányosan eljárni: aki nem kínzott, nem gyilkolt, s még csak parancsra sem lőtt, azt nem lehet elítélni csak azon az alapon, hogy erkölcstelen és nem legitim szervezetben és rendszerben tevékenykedett. Jogállamban a jog nem az erkölcsi ítélkezés eszköze. Éppen a pártállamban alkalmazták így, többek között a minap felmentett csendőrrel szemben. Ezért is kellett őt a magyar jogállam bíróságának felmentenie.

A baloldaliak egy része - élükön a marxista-leninista kommunistákkal - alapvetően abból indult ki, hogy nem lehet(ett) "igazi" demokrata, aki kommunistaellenes. Ezen az alapon hiteltelenítették a kommunistaellenes demokratikus erőket, aláaknázták a demokráciát, s végül reakciósnak és ellenforradalmárnak bélyegeztek mindenkit, aki nem értett egyet a pártállami kommunistákkal.

...A demokrata csak alkalmi kényszerszövetségesként harcolhat, ha muszáj, kommunistával a fasizmus és fasisztával a kommunizmus ellen. A kommunista és a fasiszta akkor is a demokrata ellensége marad, ha történetesen közös az ellenségük. Ha erről megfeledkezünk (vagy hagyjuk, hogy a különbséget elkenjék), védtelenné tesszük a demokráciát." - olvasható holnap megjelennő írásában.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.