A Ságvári-ügyben indult tiltakozó mozgalom szervezői szerdán bejelentették: a Ságvári-család képviselői - amennyiben jogász és történész szakértők további szakvéleménye megalapoz egy beadványt - a Legfelsőbb Bíróság ítéletének utólagos alkotmányossági kontrollját kérik az Alkotmánybíróságtól. Az Eszmélet című folyóirat Baráti Köréből indult tiltakozó mozgalom szervezői támogatják Ságvári Endre családját szándékában. Ebben az ügyben csak a Ságvári-család fordulhat az Alkotmánybírósághoz.

Elmondták, hogy - arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság útján nem tudnák megsemmisíttetni a vitatott ítéletet - jogász szakértők vizsgálják a nemzetközi bírósági felülvizsgálat lehetőségét.

Az LB március 6-i döntésének (lásd cikkünket: "Ságvári Endre lelövése nem volt bűncselekmény") szóbeli indoklásában többek között azt hangsúlyozta: nem feladata történelmi események, politikai mozgalmak, ideológiák értékelése, kizárólag az 1959-ben született halálos ítéletet vizsgálhatta Kristóf László vonatkozásában a felülvizsgálat keretei között, a korabeli jogszabályokra figyelemmel. Az LB megállapította, hogy a Ságvári Endre halálakor intézkedő rendőrök az akkor hatályos jog szerint törvényesen, szabályosan jártak el, ezért a Kristóf László terhére rótt cselekmény, az 1959-es ítélettel ellentétben, semmiképpen nem lehet háborús bűntett. Az LB kimondta, hogy abban is téves az 1959-es döntés, hogy Ságvári Endre az akkori törvények szerint jogszerűen járt volna el, amikor fegyverrel állt ellen az intézkedő hatósági személyeknek. Az LB Ságvári Endre megölése ügyében felmentette az egykori csendőrt, más vádpontok esetében pedig elévülés, illetve büntethetőséget kizáró ok miatt szüntette meg az eljárást.

Március 17-én az ítéletet bíráló publicisztikákra, elsősorban Tamás Gáspár Miklós írására az "LB Büntetőkollégiuma" aláírással választ tettek közzé lapunkban.

Példátlan bírósági publicisztika

Sipos Péter történész professzor és Tamás Gáspár Miklós filozófus egybehangzóan példátlannak nevezték, hogy egy bíróság sajtópolémiába bocsátkozzék egy ítéletével kapcsolatban - amint azt lapunk Fórum rovatában a Legfelsőbb Bíróság Büntetőkollégiuma a Kristóf László-ügyben született ítélettel kapcsolatban tette. “Újabban egy műfaji váltásnak lehetünk tanúi, a Legfelsőbb Bíróság publicisztikát ír, az Aranybulla óta nem fordult elő ilyen” - fogalmazott TGM. Sipos Péter pedig rámutatott: a mentegetőzés, mosakodás egyetlen ösztönzője a rossz lelkiismeret.

Az “igazságszolgáltatás Waterloo-ja”

A történész szakértők elutasították a bíróság érvelését, amely szerint “nem illetékesek” történeti kérdésekben. A botrányos ítélet azonban nem egyéb, mint egy alapvető történelmi kérdésben hozott állásfoglalás: milyen hatalom volt Magyarországon 1944. március 19-e, a német megszállás után? A Ságvári Endre halálához vezető csendőri akció ugyanis nem légüres térben játszódott le. Sipos Péter rámutatott: a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásában egyáltalán nem szerepel utalás sem a német megszállás tényére. Nem reagáltak Tamás Gáspár Miklós kulcsfontosságú megállapítására sem, amely szerint 1944 márciusától nem létezett magyar jogállam. A történész professzor a történelmi tényeket sorolva emlékeztetett, hogy a német megszállás az élet minden területén hatályon kívül helyezte a magyar jogállamot, német hatóságok vették át a kormányzó legfontosabb hatásköreit, a magyar katonai, rendőri, csendőri szervek irányítását, kiiktatták az addig, ha felemásan is, de működő parlamentet, a megszállók leváltások sorozatával vonták irányításuk alá az önkormányzatokat, a mentelmi jog felrúgásával letartóztatások sorát hajtották végre. Mindez akkor is tény, ha a németek őrizték a látszatot, és utasításaikat német felügyelet alatt álló magyar közegekkel hajtatták végre.

A Sztójay-Weesenmayer-kormány időszakát fasisztoid jellegű kormányzati diktatúraként értékelte a történész szakértő, hozzátéve: azért “fasisztoid” és nem “fasiszta”, mert a kormány mögött nem állt tömegpárt.

“Aki a Sztójay-rendszert legitimnek nevezi, az 400 ezer magyar állampolgár deportálását és további 200 ezer kirablását tekinti legitimnek” - fogalmazott.

Svéd László történész egyetértett Sipos Péter értékelésével, hogy a Legfelsőbb Bíróság teljesen tévesen értelmezte a felmentő ítélete alapjául szolgáló 1921. évi III. törvénycikket, amely üldözni rendelte az “állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló” mozgalmakat. Ez a törvény elsősorban az osztályharcos alapon álló kommunista mozgalom illegalitásba szorítására szolgált, de ennek alapján lépett fel a Horthy-rendszer hatósága más baloldali, majd később a szélsőjobboldali szervezkedések ellen is. Svéd László mindehhez hozzátette: amellett, hogy 1944 nyarán nem létezett az a jogállam, amelynek védelméről az 1921. évi szöveg rendelkezett, megváltoztatta a helyzetet, hogy a Szovjetunió elleni háború megindulása után a magyar kommunisták kinyilvánították: a egységes németellenes függetlenségi harc jegyében mind az osztályharcról, mind a magyar alkotmányos rend elleni erőszakos fellépésről lemondanak. Az 1921. évi törvény tehát, amely az alkotmányos rend ellen szervezkedő osztályharcos mozgalmak ellen irányult, már nem volt alkalmazható.

Svéd László úgy fogalmazott, hogy az a jogalkalmazási hiba, amit a Legfelsőbb Bíróság elkövetett, “a magyar igazságszolgáltatás Waterlooja”.

“Törvényes jogtalanság”

A találkozón felszólaló jogi szakértő véleménye szerint a Legfelsőbb Bíróság ítéletének indokolásában a Magyar Köztársaság alkotmányának értékrendjével összegyeztethetetlen kijelentéseket tett.

“Azzal maradéktalanul egyetértek, hogy a bíróságnak nem lehet feladata ideológiák minősítése” – fogalmazott Szilágyi Péter jogászprofesszor, az ELTE ÁJK tanára. – “ Itt azonban nem ideológiák minősítéséről van szó, hanem bizonyos normák jogi jellegének és egy jogrendszer legalitási alapjának a megítéléséről. A 20. század egyik legelismertebb jogfilozófusának és büntetőjogászának, Gustav Radbruchnak a munkássága nyomán ismert és alkalmazott a törvényes jogtalanság vagy törvénybe foglalt jogtalanság (gesetzliches Unrecht) kategóriája, amelyet különösen a második világháború utáni felelősségrevonások során alkalmaztak. Eszerint a fromailag hatályos jognak vannak olyan normái, amelyek olymértékben illegitimek, igazságtalanok, ellentétesek az emberi jogokkal, hogy jogi minőségük is hiányzik, ezért azokat a demokratikus jogállam bíróságai az elkövetéskor hatályos jog alkalmazása során nem vehetik figyelembe. A Legfelsőbb Bíróságnak jelen esetben is ezt az elvet kellett volna alkalmazni Magyarországon, 2006-ban. 1944. március 19. Után az akkor formailag hatályos magyar jog egy része is törvénybe foglalt jogtalanságnak tekinthető.”

Értékvakság és jogpozitivizmus

A professzor a Ságvári-ügyre emlékeztető példákat is említett: "1945-ben Németország amerikai övezetében törvényben mondták ki, hogy azok a cselekmények, amelyek a nácizmus és a militarizmus ellen irányultak, nem büntethetőek.Ugyancsak Németországban egy katonaszökevény férfi 1943-ban lelőtte a letartóztatására érkező őrmestert, majd sikerült Svájcba jutnia. 1945-ben hazatért, majd egy értékvakságban szenvedő jogpozitivista ügyész vádat akart ellene emelni, az eljárást azonban megszüntették azon az alapon, hogy 'amit a hajdani jogvédők jogként szolgáltattak, az ma már érvényét vesztette. A Hitler és Keitel hadseregéből történt szökés a mi fölfogásunk szerint nem jelent olyan vétket, amely a dezertálót becstelenné, és büntetését jogossá tenné; nem szolgál alapul bűnösségének megállapításához.' "

(Szilágyi Péter elemzésének teljes szövegét itt tettük közzé.)

TGM: Hollós Ervin felbukkanása elítélendő

Tamás Gáspár Miklós filozófus rámutatott: példátlan formában közzétett indoklásában a Legfelsőbb Bíróság még tovább továbbment, s az ítéleten túllépve legitimnek ismerte el a kollaboráns Sztójay-kormányt. Kimondták ugyanis, hogy a Ságvári Endre elfogására érkező hatóságokkal szembeni ellenállás bűncslekmény, ezzel pedig megszegték a korszakról kialakult politikai és történeti konszenzust - mondta Tamás Gáspár Miklós.

A filozófus hozzátette egyúttal fontosnak tartotta hangsúlyozni: elítéli, hogy a Ságvári-emléktáblánál szervezett koszorúzáson Hollós Ervin mondhatott beszédet. Hollósnak - aki Ságvári Endre harcostársa volt -, az elmúlt évtizedek egyik legnegatívabb figurájának a felbukkanását TGM nem tekinti elfogadhatónak.

Ságvári ügyénél is nagyobb a tét

Krausz Tamás történész hangsúlyozta: még a Ságvári-ügynél is nagyobb az elindítani tervezett alkotmánybírósági eljárás tétje. A második világháború utáni nemzetközi rendszer alapelveit teszi a Legfelsőbb Bíróság ítélete kérdésessé. Nemzetközi példákkal: az az eddig egyértelmű választás bizonytalanodik el, hogy "Pétain vagy de Gaulle?", "az olasz partizánok vagy Mussolini?" - ha ez a folyamat elindul, akár még a Nürnbergi Per felülvizsgálata is felmerülhet. Sipos Péter hasonlóképpen fogalmazott: a Sztójay-kormány rehabilitálása után már csak egy lépés lenne a Szálasi-rendszer "újraértékelése".

Krausz Tamás a tét nagyságát érzékeltetve emlékeztetett: a Kristóf László-ügy felülvizsgálatát kezdeményező Zétényi Zsolt egyértelművé tette, hogy "próbaperről" van szó, és ennek sikere nyomán újabb pereknek nézünk elébe. A tét tehát nem kevesebb, mint elébe menni ennek a folyamatnak - fogalmazott a történész.

A NOL kérdésére, hogy milyen garanciák teremthetők meg a magyar igazságszolgáltatásban a Sztójay-kormány időszakának egységes bírói értékelésére, Kállai R. Gábor író, a nagy figyelmet keltett "A jogállamiság kétszeres mártírja" című publicisztika szerzője felhívta a figyelmet: nincs szükség külön jogalkotásra, ilyen garancia ugyanis létezik. Ez a garancia az 1947. évi XVIII. Tv., amely kimondja, hogy Magyarország, mivel szembefordult a joggal és szabadsággal, "miután a hitleri Németország szövetségesévé vált és annak oldalán részt vett a Szocialista Szovjet Köztársaságok Uniója, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok és más Egyesült Nemzetek ellen folytatott háborúban, e háborúért a felelősség ráeső részét viseli."

A sajtótájékoztató idején érkezett meg a tiltakozás szervezőihez Dr. Efraim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ izraeli koordinációs irodája igazgatójának elektronikus levele, amelyben a náci háborús bűnösök felkutatásával foglalkozó szervezet támogatásáról biztosítja az ítélet ellen protestálók erőfeszítéseit.

(NOL)

Ságvári Endre