Japán a baseball első "klasszikusa". A szigetországok csatájában az ázsiaiak 10:6-ra múlták felül Kuba válogatottját, és ezzel megnyerték a sportág első "igazi" világbajnokságát, a World Baseball Classicot. Az amerikai profik krémjét tömörítő Major League Baseball által szervezett tizenhat csapatos tornán először mérték össze erejüket a világ valóban legjobb csapatai: az amerikai válogatottban például hemzsegtek az MLB sokmillió dolláros fizetést húzó csillagai. Ehhez képest a hazaiak a négy közé se jutottak be, mert a középdöntő csoportban kikaptak Dél-Korea és Mexikó csapatától. Akkorra ez már nem is volt meglepetés, mert az első körben meg Kanada gárdája verte őket. Az USA tehát a döntő közelébe se jutott, és a magát "világbajnokságnak" nevező MLB-ből csupán két játékos, a japán Szuzuki Icsiro és Ocuka Akinori lépett a San Diegó-i stadion gyepére. A csapat többi tagja a hazai profiligában kergeti a labdát, bár a mostani produkció után lehet, hogy többen olyan ajánlatot kapnak, amelyet nem lehet visszautasítani. A sportág Japánban élvezett népszerűségére jellemző, hogy egy-egy Amerikában játszó sztárt az év 365 napján tévéstábok követnek, s edzésről vagy gyermeksétáltatásról aprólékos tudósítást küldenek.

A kubaiak hivatalosan amatőr státust élveznek, valójában kétszeresen is profik: egyrészt ők is főfoglalkozásban baseballoznak, másrészt nagyon jók. Az olimpiákon és a foghíjas mezőny miatt kevésbé rangos világbajnokságokon rendre tarolnak, Amerikába pedig a politikai vonatkozások miatt minden eddiginél nagyobb elánnal készültek. A csapatot Havannában Fidel Castro búcsúztatta, egyik fia pedig a válogatott orvosaként dolgozott. Hétfő éjjel a havannai Parque Centralban óriási kivetítőn többezres tömeg követte a döntőt, amely azzal okozta a nagyobb csalódást, hogy nem az Egyesült Államok ellen játszották. A második hely azonban nem rossz, az együttes bizonyította, hogy a legjobb profiknak is méltó partnere. Az első és az utolsó inningben a japánok értek el négy-négy hazafutást; a kettő között a kubaiak voltak jobbak, de hát a baseballmeccsekkel is az a helyzet, mint a futballal: az első sípszótól (dobástól) az utolsóig tartanak. Valószínű, hogy a kubaiak a jobbak, de a baseballban egy meccsen nem mindig jön ki a csapatok közötti differencia. Most a dobójátékosok döntöttek: a japánok nyitó adogatóját, Macuzaka Daiszukét a torna legjobb játékosának választották.

A következő Classic négy év múlva esedékes: Kuba már jelezte, hogy szeretné megrendezni a tornát. Ehhez nem kell sok, elég egy rendszerváltás és az amerikai embargó feloldása. A realitás inkább az, hogy Japánban vagy Dél-Koreában lesz a folytatás. Az utóbbi ország válogatottja a japánok ellen elvesztett elődöntőt leszámítva veretlen maradt, úgy, hogy a csoportkörökben kétszer is megverte a végső győztest. A világ ezzel együtt a baseball japán nevét tanulgatja: jakju, azaz rétilabda.