Lehet mondani rá, hogy legalább ezermilliárddal kevesebbe kerül, mint az előzetes ígéretek összege, meg azt is, hogy jó százmilliárddal többe - nem venném véresen komolyan, ami oda le van írva.

A Fidesz-kampány meglepetésembere, Mikola István hatalmas öngólt lőtt, rögtön utána, hogy Orbán a pályára küldte. Mikola eleve nem elég vonzó a bizonytalanoknak, és nem elég hiteles a szélsőjobb szavazóinak átcsábítására. Akár mórickai elszólás volt, akár próbaléggömbnek szánták, arról, amit a határon túliak szavazatával elérni vágyott húszéves Fidesz-uralomról mondott, egy napon belül bebizonyosodott: ezzel most is csak veszíteni, illetve kétségbeesetten magyarázkodni lehet Magyarországon.

A célegyenesben, a választás előtti utolsó hétvégére időzített budapesti nagygyűlések az igazán lényeges új elemek. Hogy az MSZP és a Fidesz-tábor fizikai közelsége jelentett volna-e tényleges veszélyt, arra azt lehet mondani: ha a szervezők nem akarják, nem jelentett volna. Valószínűleg nem pusztán a két nagy párt időpontvitája, hanem a MIÉP-Jobbik Hősök terére bejelentett tüntetése döntötte el a kérdést. Ott tényleg közel lettek volna az indulatos rendzavarók a szocialisták táborához, s ha a rendőrség beavatkozni kényszerül, az a kormánypártra vetett volna rossz fényt. Így viszont április 2-án a Fidesz nagygyűlése a szélsőjobb rendezvényével lesz kénytelen rivalizálni - Csurkáék Orbán közönségének, közvetve vágyott, de nyíltan nem vállalt szavazóinak egy részét is magukkal vihetik.

Kevés szó esett a vasárnapi időközi választásokról - amelyekben nem az eredmény a legfontosabb, hanem az alacsony részvételi arány. Szentendrén 46,3, Mosonmagyaróváron 33,7 százalék szavazott. Ha nem is főpróba volt, három héttel a parlamenti voksolás előtt azért nem is tét nélküli a helyi erőpróba. Nyilvánvaló, hogy a választási hangulat fölpörgetésére szüksége van mindkét nagy pártnak. Arra az érzésre, hogy sokan vagyunk; hogy mi vagyunk többen. Nemcsak a rábeszélő aktivistáktól, hanem a lelkesítő közösségi élménytől is várható a szavazási hajlandóság növekedése. A Fidesznek sokat hozott 2002-ben a két forduló közti budapesti nagygyűlés - az MSZP akkor nem lett volna képes akkora tömeget megmozdítani. Most azonban elképzelhető: Gyurcsány kampánygyűlései telt sportcsarnokokban, lelkes tömegek előtt zajlottak.

Úgy gondolom, nemcsak az átlagember, hanem a választási stábok sem bízhatnak igazán a közvélemény-kutatási eredményekben. Mozgósítani muszáj, de ennek a baloldal számára nagyobb a kockázata: ha túl jól sikerül a mozgósítás, akkor az SZDSZ néhány tizeddel alatta maradhat a bejutási küszöbnek.

A célegyenes utolsó méterein ma némileg homályban van még egy kérdés: a miniszterelnök-jelöltek, ezen belül is Gyurcsány és Orbán vitájának végső formája és időpontja. Túl sok múlik rajta ahhoz, hogy ezt bármelyik fél kihagyhatná. De ugyanezért is taktikáznak körülötte, ameddig lehet.