Száz éve, 1906. április 9-én Pécsett született Vásárhelyi Győző, a múlt század egyik kimagasló festőművésze. Pályája elején orvosnak készült, így be is iratkozott a budapesti orvostudományi egyetemre. Az anatómia tantárgy azonban felkeltette benne a művészi vágyakat, így magántanulmányokba fogott. Csatlakozott a Bortnyik Sándor nevével fémjelzett "Bauhaus-csoporthoz", amely megszabadította őt attól a téves gondolattól, hogy a festészet lényege az ábrázolás. Létrehozta a funkcionális művészetet, és nevével egybeforr az op-art irányzat.

Egy reklámplakát pályázat díjából 1930-ban Párizsba, a művészetek fővárosába utazott. Először reklámgrafikusként tevékenykedett (korai korszakát később tévútnak nevezte), és ekkor dolgozta ki művészetének később alapvetővé vált vonását, a fehér-fekete, illetve színkontrasztokat. Festészetének alapelemei közé tartozott a mozgás ábrázolása.

Kiemelkedő alkotásait az ún. Fekete-fehér-, Kristály- és Vonal-korszakában készítette. Leghíresebb művei közé tartozik a Zebrák, amely a feltételezett pécsi szülőházában 1976-ban megnyitott múzeumban szőnyeg formájában látható, valamint a négyszögekkel, majd hatszögekkel, végül nyolcszögekkel megalkotott képei. Ezek a nyolcszögek később körökké illetve gömbökké formálódtak, a négyszögek pedig hatszöggé, majd oválissá.

Victor Vasarely 1959-ben kapta meg a francia állampolgárságot. 1968-ban számos művét ajándékozta szülővárosának, amelyekből először nyílhatott meg állandó kiállítása Magyarországon. 1997-ben, 91 éves korában Párizsban halt meg.

Vasarely talán soha nem járt Luxemburgban, neve azonban nem ismeretlen ebben a művészeteket kedvelő parányi országban. A nagyherceg fővárosi palotájától néhány lépésre található Gérard Seiwert metzi műkereskedő galériája, a Cimaise d'Or, ahol a magyar-francia művész igen nagy számú alkotása található. A Népszabadság levelezője felkereste a tulajdonost, hogy megtudja, honan kerültek a birtokába ezek az értékes művek.

"Galériám nem múzeum" - kezdte a beszélgetést Seiwert úr, aki 1999-ben ismerkedett meg a m űvész egyik fiával, az orvos André-val. "Ez számomra befektetés, jó üzlet. André Vasarely 1995-ben értesült arról, hogy az Avignon melletti Gordes kastélya, amely az édesapja alkotásait kiállító múzeumként szolgált, bezár. Az akkor már nyugdíjas orvos a képek egy részét ideiglenesen más múzeumokban helyezte el, sok festményt saját otthonába vitt. Négy évvel később történt találkozásunkat követő hosszas üzleti tárgyalások eredményeképpen eladta nekem a birtokában lévő valamennyi művet. Így lettem tulajdonosa 100-nál is több világhírű alkotásnak."

Később kiderült, hogy az örökös rosszul cselekedett - ugyancsak festő testvére felesége révén maga nyitott vállakozást az örökség részeként őt megillető művek értékesítésére -, hiszen mindannyiunk számára jobb lenne, ha a művek múzeumok, képtárak falain lógva találkoznának a műkedvelő közönséggel.

Seiwert úr elmondta, hogy az emúlt évek során mintegy 50-60 Vasarely mű talált gazdára, természetesen nem valamennyi a nagyhercegségben. A 20-200000 eurót érő képeket - melyek értéke folyamatosan emelkedik - ugyanis más kiállítótermekben is értékesíti. A tulajdonos végezetül hozzátette, hogy az évforduló kapcsán örömmel adná kölcsön Vasarely számos festményét, hogy azok a Magyar Köztársaság Nagykövetségének védnöksége alatt időszakos ünnepi kiállításon is láthatóak legyenek.

Földes György (Luxemburg)

Seiwert úr egy kétszázezer eurót érõ alkotás elõtt